Jelenések könyve lépésről-lépésre 4.

(Paul Negruț-nak az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)

4. Levél a pergamoni gyülekezethez (Jelenések könyve 2:12-17)

„A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van:

Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.

De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.

Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.

Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”(Jelenések könyve 2:12-17).

János apostol Krisztus parancsának engedelmeskedve, írja meg a Jelenések könyvét a gyülekezetnek, hogy felkészítse azt az eljövendő dolgokra, Krisztus második visszajövetelére. De addig a csodálatos és dicsőséges ünnepig, amellyel a Biblia zárul a gyülekezetnek megpróbáltatásokon, nehézségeken kell átmennie. János azért írja a Jelenések könyvét, hogy a gyülekezet felkészült legyen és győzedelmesen mehessen át a megpróbáltatásokon.

Láttuk az efézusi gyülekezetet, és amikor ezt a gyülekezetet Krisztus megvizsgálja azt látja, hogy hiányzik belőle valami, valami, aminek hiánya az egész gyülekezetet veszélybe sodorja. Az efézusi gyülekezetből hiányzik az első szeretet, amely Jézus Krisztust minden más fölé, és minden más elé helyezi az életünkben.

Amikor az Úr a szmirnabeli gyülekezetet vizsgálta meg, azt találta, hogy belőle nem hiányzott semmi, nem volt ellene panasza. Egy gyülekezet a megpróbáltatások, nyomorúságok és kísértések közepette, mégsem hiányzik belőle semmi, mert egyedül Krisztusra szegezi a tekintetét. Az mártíromság közepette sem veszi le tekintetét Krisztusról. Krisztus a mi hitünknek célja, és ebből a levélből úgy láthatjuk, hogy az Úr felkészültnek látja a szmirnabeli gyülekezetet az eljövendő megpróbáltatásokra és a Vele való találkozásra.

Most elérkeztünk a pergamoni gyülekezetnek címzett levélhez. Szeretném, ha megnéznénk, mit talál Krisztus ennél a gyülekezetnél. Először is szeretném, ha megnéznénk, hogy itt Krisztus úgy mutatkozik be, mint „akinél a kétélű éles kard van”. Minden levél elején Krisztus úgy mutatkozik be, ahogyan annak a gyülekezetnek szüksége van arra, hogy lássa Őt: ha bátorításra van szüksége a gyülekezetnek, Krisztus úgy mutatkozik be, mint a ki a kezében tartja a hét csillagot, amikor ítéletre és megtérésre van szüksége a gyülekezetnek, Krisztus úgy mutatkozik be, mint akinél a kétélű éles kard van.

A pergamoni gyülekezet a mai kor számára szokatlan, ismeretlen problémával küszködött, de ha megértjük ennek a levélnek a mondanivalóját, rájövünk arra, hogy a mai kor számára is van üzenete. Jézus azt mondja a gyülekezetnek: „Tudom, hol van a lakóhelyed” . Szeretném itt megjegyezni, hogy azok a kísértések, amelyek érnek minket kapcsolatban állnak azzal a hellyel, ahol élünk. Az Úr Jézus azt mondja a gyülekezetnek: tudom, hol laksz, és hogy abban a városban ahol laksz, ott van a sátán királyi széke is. Milyen lenne hívőnek lenni, egy olyan helyen, ahol a sátán királyi széke van, ahol úgymond a sátán főhadiszállása van? Lássuk mit is jelent a kifejezés, hogy „a sátán királyi széke”? Egyes Biblia magyarázók szerint ez a kifejezés három dologra vonatkozik: Pergamon az Római Provinciák Ázsiai fővárosa volt. Az első város volt Ázsiában, amely elfogadta a császárkultuszt, elfogadta, hogy úgy imádja a római császárt, mintha isten volna. Mindazok, akik imádták a császárt, ezzel azt vallották, hogy a császár az ő uruk és istenük. Mindezzel ellentétben, a Bibliában azt olvassuk, hogy egyedül Istent, Krisztust illeti meg az imádat: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” ( Filippibeliekhez írt levél 2:9-11). Pergamonban volt az első templom, ahová az emberek összegyűltek, hogy azt vallják egy másik emberről, hogy isten. Innen indult el az üldözés mindazok iránt, akik megtagadták a császár imádását. A császár imádata a Róma iránti hűség próbájának is számított, akik megtagadták, hogy a császárt imádják, árulóknak lettek minősítve, és árulókként büntették őket. Minden pergamoni lakosnak be kellett bizonyítania, hogy hűséges Rómához és a császárhoz. A hűségük próbája a császár imádata volt. Amikor az Úr megvizsgálja a pergamoni gyülekezetet, azt találta, hogy ami kint volt, ami kint működött annak bent is működött, és Isten nem fogad el két irányt, két standardot az életünkben. A Biblia azt mondja: „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” ( Rómabeliekhez írt levél 10: 8-10). Nem lehet különbség a között, amit a szívedben hiszel, és amiről vallást teszel. A Szentírás nem fogadja el ezt a fajta skizofréniát, kettősséget a szív és a száj között. Ha egy dolog van a szívedben, de másról teszel vallást, lelki értelemben beteg ember vagy. A Bibliában az igen az igen, a nem pedig nem!!!

Pergamon abban az időben a politeizmus (több isten imádata) egyik központja volt: volt ott egy nagy oltár állítva Zeusznak, egy óriási templom építve Athénének, és egy másik óriási templom Aszklépiusz (Aesculap) tiszteletére. Aszklépiusz a politeista szemléletben a kígyó istenség megtestesítője, és attól kezdve napjainkig ez a kígyó istenség az orvostudomány és orvoslás jelképe. Pergamonban az emberek imádták ezt a kígyót, mert azt hitték, hogy az majd gyógyulást ad nekik. A Jelenések könyve 20:1-2 : „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre”. Tudjátok mit jelentett ez-hogy minden betegségnél választanod kellett, hogy kit imádsz, kihez mész segítségért, Krisztusnál keresel gyógyulást vagy elmész Aszklépiusz templomába, hogy résztv egyél valami rituálén, szertartáson? Sok Biblia magyarázó szerint a Sátán székét ez a templom jelentette, ahol a kígyó istent imádták.

Az ördög teljes kontrollal (hatalommal) bírt Pergamon városa felett. Vannak városok, ahol valósággal látszik, érződik, hogy a gonosznak az aktivitása nagyobb, mint egyéb városokban, vagy más helyeken. Elmész egy-egy helyre ahol, úgy tűnik a számodra, hogy kedvesebbek, jobbak, megértőbbek az emberek, mint egy másik általad ismert helyen, és előfordul, hogy máshová utazva olyannak tűnnek az emberek, mintha egészen el lennének vadulva. Hát úgy tűnik az ördög otthon volt Pergamonban, és üldözés indult mindenki iránt, aki megtagadott bármiféle bálványimádást. Az első szorító a császár iránti hűség volt, a második pedig a mindennapi megélhetés kérdése. Pergamonban minden mesterember és kereskedő valamilyen céhhez tartozott. Mindegyik céhnek megvoltak a maga ünnepei, ahol találkoztak egymással. Ezeken az ünnepeken az illető céh minden egyes tagja hivatalos volt, és bálványok tiszteletére tartották ezeket, így mindenkinek, aki elment imádnia kellett azt a bálványt. Pergamonban semmiféle üzletet nem lehetett lebonyolítani, ha az emberek nem tartoztak valamelyik céhhez. Más szavakkal, ha mészáros lettél volna Pergamonban, akkor nem gyakorolhattad volna a mesterséged, ha nem tartozol a mészárosok céhéhez, de ha a mészárosok céhéhez tartozol, akkor részt kell venned a különböző ünnepeken, amelyeket bálványok tiszteletére tartottak, ott kellet volna lenned a szertartáson és imádnod kellett volna azt a bálványt, az akkori szokás szerint. Ha visszautasítottad ezt, akkor nem volt miből megélned, vagy megöltek. Jézus ezt mondja a pergamoni gyülekezetnek: „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van”, tehát tudom, hogy ott laksz, ahol sem Isten sem pedig az ördög elől nem tudsz elbújni és mindkettő 100%-os hűséget kér tőled. Hallgassuk, mit mond az Úr ennek a gyülekezetnek: „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet”. Tehát ’tudom, hogy ott ahol a Sátán lakik, ti hűek maradtatok, még a mártíromság közepette is, tudom, hogy ebben a városban Krisztust imádják, mert, amikor az emberek azt kiáltják ’a császár isten’ a gyülekezet feláll, és azt mondja ’az Úr az Isten, Jézus Krisztus Úr!’. Tudom, hogy nem tagadtad meg a hitedet, még ott sem, ahol a Sátán királyi széke van, tudom, hogy tűrsz, DE van panaszom ellened! Egy olyan gyülekezetben, ahol Jézus neve magasan van, ragaszkodol a nevemhez, ahol a legnehezebb helyzetben is kiállnak a hitük mellett, nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik, , és az Úrnak panasza van ellene! Nézzük meg mi a panasz oka: „panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.”. A pergamoni gyülekezetben voltak emberek akik Bálám tanítását tartották. Az Ó Szövetségben sok olyan történet van, amelyek tanulságosak, amelyekből tanulhatunk lelki életünkre nézve is. Ilyen a Bálám története is a Numeri 22-25. részéig. Miről is van itt szó?- Izrael kijött Egyiptomból és elindult az ígéret földje felé. Királyok és nemzetek támadnak ellenük, de ők mindegyik felett győzelmet aratnak, és Moáb földjén sátoroztak le. Bálák, Moáb királya, hallva, hogy a zsidók elsöpörtek minden népet, amely megtámadta őket, megérti azt, hogy itt ő nem harcolhat emberi erővel. Ez a király hallott arról, hogy van Mezopotámiában egy próféta, akinek üzenetet küld és magához hívatja, hogy elmondja neki: hallottam rólad, és gazdaggá teszlek, csak fel kell jönnöd velem ide a hegyre, nézz rá a völgyben táborozó népre és átkozd meg őket, mert ezeket csak az átok állíthatja meg. És Bálám elfogadva az ajánlatot, felmegy a hegyre és megátkozná a népet, de Isten Lelke ezt nem engedi meg neki és végül áldást mond. Bálám nem tudta megátkozni a népet, de meg akarta őket állítani, sokat ígértek neki az átokért és nem akart üres kézzel elmenni. Péter elmondja nekünk róla a 2. levelében, hogy Bálám „a gonoszság bérét szerette”.Bálám azt tanácsolta a királynak, hogy mivel sem hadsereggel sem átokkal nem tudja legyőzni az izraelitákat, más úton támadjon, adja a moábita leányokat feleségül az izraeli férfiaknak. IV. Mózes 25-ben ezt olvassuk: „Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen”(IV.Móz. 25:1-3). Bálák, Moáb királya, az erkölcsileg romlott moábita nőket küldte, hogy Izrael fiait ünnepségekre hívják. Abban az időben az ünnepek a bálványok tiszteletére lettek rendezve, ezek imádata, a nekik való áldozás az ünnepség része volt, és erkölcstelenségbe torkollott. Egyetlen napon 24000 férfi esett bele ebbe a csapdába, és Isten egyetlen nap alatt halállal büntette meg mindazokat, akik a midiánitákkal keveredtek.

A pergamoni gyülekezetbe, ahol magasra emelték Jézus nevét és készek voltak az életükkel is fizetni a hitükért, olyan emberek szivárogtak be, akik Bálám tanítását követték. Tudják, hogy hangzik ez a már említett tanítás: ’Ó, emberek, hát ez a keskeny út túlságosan is keskeny. Ez a keskeny út nem is népszerű, gyertek csak, hadd szélesítsük meg csak egy kicsit ezt a keskeny utat, hogy legyen vonzóbb, szórakoztatóbb másoknak.’ Ez azt jelenti, kedves fiatalok, hogy ez a keskeny út, amelyen járnunk kell engedelmességben és megpróbáltatások közepette nem olyan vonzó, nincsen rajta diszkó, szórakozóhelyek, nincs rajta házasság előtti együttélés, sem semmi más immorális dolog. Lehet, úgy tűnik, hogy túl szűk is ez az út, de tudnotok kell, hogy Isten nem kér tőlünk lehetetlent! A pergamoni gyülekezetbe olyan emberek szivárogtak be, akik a széles útra akartak vonzani, magukkal ragadni másokat. Ugye, milyen nagy kísértés, hogy azt mond, ez a keskeny út túlságosan is keskeny nekem? Ugye, milyen nagy kísértés ezt kimondani, amikor adhatnál el alkoholt és cigarettát, hogy nagyobb bevételed legyen, ahelyett, hogy azt mondjad, én nem pusztítom senkinek a tüdejét vagy máját, azért, hogy meggazdagodjam? Ugye, nehéz dönteni, amikor a barátaid bulikba, szórakozni hívnak? Ugye, nehéz eldöntened, hogy el akarsz szakadni attól a pohártól, amely megfoszt téged az emberi méltóságodtól? Ugye, hogy nehéz nemet mondani bűnös kapcsolatoknak és tiszta életet élni? És mert ez nehéz, és a rossz felé vonz a romlott szíved, jönnek Bálám ’utódai’, és azt mondják, szélesíts már egy kicsit ezen az úton. És aki elkezdi megszélesíteni, kezdi azt az utat megszeretni. A pergamoni gyülekezetnek írt levél Krisztus feddő üzenete a gyülekezet pásztora felé. Az Úr azt mondja, az a panaszom ellened, hogy te ezt eltűrted a gyülekezetben, az a panaszom, hogy megengedted, hogy az Én gyülekezetemben egy ilyen tanítás gyökeret verjen. A Biblia azt mondja, hogy az Úr megtérésre szólítja fel a pásztort és azt mondja, ha nem térsz meg, elmegyek és, nem veled, hanem velük harcolok az én számnak kardjával, ha te nem teszel rendet a gyülekezetben, akkor eljövök Én és ítéletet teszek. Egy ilyen gyülekezet, ahol gyökeret vert ez a tanítás és szélesíteni akarják a keskeny utat, nem fog célba érni. Isten Igéjében ezt olvassuk: „tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak”(Máté ev. 7:13). A gyülekezet csak és kizárólag a keskeny úton haladva érhet célba, azon az úton haladva, amelyet Jézus tört előttünk, nem pedig a megalkuvás és kompromisszumok útján. „Térj meg tehát”-mondja az Úr, és a megtérést azt jelenti, hogy megváltozik a gondolkodásmódod, dolgokról alkotott szemléletet, megújul az értelmed. Fordulj hát Krisztushoz!

Végül ezt mondja az Úr „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”. Van itt két rendkívül fontos dolog: a keskeny úton harc van és küzdelmes, nincsenek rajta élvezetek és díszek, de egyenes és felfele visz, az égbe vezet. Jó ezen az úton harcolni, egyenesen az égbe vezet! Gondolkodtál már azon mit kapsz, ha a mennybe érkezel? Vajon mit kaptak azok, akik hűségesen kiálltak az Úr nevéért Pergamonban, akik nem fogadták el Bálám tanítását, nem fogadták el a megalkuvó kettősséget azért, hogy jobban menjen az életük? Azok, akik megalkudtak az út végén, szembe kell nézzenek Krisztus haragjával és ítéletével, de azok, akik kitartottak, az elrejtett mannából kapnak. Mi is ez az elrejtett manna? János evangéliuma 6: 32-35 ben ezt mondja Jézus: „Jézus pedig így válaszolt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha”. Ezekben az igékben Jézus Krisztus azonosítja magát a mannával vagy mennyei kenyérrel. Akik győzedelmesen haladnak a keskeny úton, az út végén Jézus Krisztus várja őket. Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvasunk arról, hogy István, aki hűséggel haladt ezen az úton, amikor megkövezték azt mondta, hogy látja a megnyílt eget és Jézus Krisztust az Atya jobbján állni. Az út végén a mi Megváltónk, Jézus Krisztus fog fogadni bennünket, de még lesz ott valami a számunkra: egy fehér kő, amelyen lesz egy név, amelyet nem tud senki más csak az aki adja és aki kapja. Ez a fehér kövecske a szentségről beszél. Az út végén tisztán fogunk megállni Jézus Krisztusért, minden folt nélkül, és a szenteknek járó jutalmat kapjuk, de még vár valami az út végén: egy új név. Mit jelent ez az új név? Ézsaiás 62:2-ben így olvassuk: „Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg.” Ez a kép az Ó Szövetséghez vezet minket, amikor a papi öltözéket írta le Mózes, Isten meghagyta neki, hogy írja egy aranytáblácskára, Az Úrnak Szentelve, és ezt hordja Áron a homlokán. Bárki Áronra nézett, tudta róla, hogy ő az Istené. Ma harcolnod kell, mint a pergamoniaknak is kellett, hogy kinek a dicsőségét keresed, ezét a világét, más emberekét vagy az Úrét. Amikor ilyen választáshoz érkezel, lehet odamegy valaki és azt mondja:’hallod, ne legyél már olyan szűk látókörű, lazíts egy kicsit, ne légy fanatikus’. Krisztus nem fanatizmusra hív el téged, hanem szentségre. Krisztus teljes engedelmességre és teljes önfeladásra hív, és az az új név, a mi megújult szent lényünkre, természetünkre utal. Ez az új név arról is beszél más szavakkal élve, amit egyszer Makedón Nagy Sándor mondott az egyik katonájának. Egyszer elé vittek egy fiatal dezertőrt, akitől megkérdezte, hogy hívják. A dezertálásért a büntetés halál volt. A fiú azt válaszolta: Sándor. Az uralkodó még kétszer megkérdezte a nevét, hogy biztos legyen benne, a fiú pedig mindkét alkalommal azt mondta Sándor a nevem. Ekkor az uralkodó felindultan azt mondta, fiatalemeber vagy a nevedet változtasd meg vagy a jellemedet. Mi is vagy a nevünket változtatjuk meg vagy a jellemünket. Egy Istentől kapott név, az Ő neve, nem társulhat sohasem egy démoni jellemmel.

Azért könyörgök, hogy Isten erősítsen meg mindannyiunkat, adjon igazi őszinte megtérést, hogy segítsen a keskeny úton való járásban haladni az örökkévalóság útján, hívőnek lenni nem csak vasárnap, hanem hétfőn, kedden, szerdán is sőt a hét minden napján égészen az örökkévalóság napjáig. Ámen!

-Ford. kelkrisz-

Néhány elgondolkodtató kérdés az olvasottak alapján:
1. Milyen úton jársz? Szélesítenéd a keskeny utat?
2. Mi az amit megtűrsz a szívedben, az életedben és nem kellene ott lennie?
3. Mit teszel, tettél azzal, amit Isten rád bízott (itt lehet egy közösségre is gondolni vagy a személyes életedre, családodra- hiszen azt is Istentől kaptad!) ?
4. Összhang van-e a között, amit a szívedben hiszel és a száddal mondasz?
Kívánom, hogy legyen gyümölcsöző az elmélkedésünk!
 -kelkrisz-

Jelenések könyve lépésről-lépésre 3.

(Paul Negruț-nak az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)

3. Levél a szmirnai gyülekezethez (Jelenések könyve 2:8-11.)

Az Úr szól a hét kia-ázsiabeli gyülekezethez, és ezeken a leveleken keresztül szól minden gyülekezethez, korra való tekintet nélkül és minden emberhez. Az előbbiekben láttuk, hogy az Úr Jézus megvizsgálta az efézusi gyülekezetet, és ennek a meglátogatásnak, megvizsgálásnak a célja az, hogy az Úr felkészíti a gyülekezetet az eljövendő dolgokra. A jövő pedig óriási megpróbáltatásokat hoz a gyülekezetre, de ugyanaz a jövő, amely a próbákat hozza, a Vőlegény eljövetelének is ideje, aki Jézus Krisztus, a gyülekezet Ura. Az Úr szeretné felkészíteni a gyülekezetet, hogy átmenve a próbákon, nehézségeken, kísértéseken, a gyülekezet folt és szeplő nélküli tisztaságban legyen része a Bárány menyegzőjének. A Jelenések könyve a Bárány menyegzőjével zárul, a gyülekezet úgy van bemutatva szimbolikusan, mint Krisztus menyasszonya, felékesítve, tisztán, folt és szeplő nélkül.

De a Jelenések könyvének 4. fejezetétől majd látni fogjuk mennyi nehézségen és próbán kell átmennie Krisztus gyülekezetének.

Az, Úr először megvizsgálja a gyülekezeteket, hogy fel vannak e készülve mindarra, ami jönni fog. Az efézusi gyülekezetről azt látjuk, hogy nem volt felkészülve a jövőre. Voltak jó programok szervezve, minden pontosan és rendben zajlott, jól ismerték a doktrinákat, nagyon nagy volt az igei ismeretük, megvizsgáltak mindenkit és próbára tettek mindenkit, aki azt mondta, hogy Isten üzenetét, igéjét hozta a számukra. És tudják mi volt az ami hiányzott?-az első szeretet. Az első szeretet, amelyet itt a Jelenések könyve 2. fejezetében találunk, az a szeretet, amely Krisztust mindenek fölé helyezi az életünkben. Az efézusi gyülekezet ezt a Krisztust mindeneknél magasabbra, előbbre helyező szeretetet veszítette el. De az Úr ezt mondja neki: „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.”(Jel. 2:5). Ezzel azt is mondja az Úr, hogy egy gyülekezet az első szeretet nélkül nem fog tudni megállni az elkövetkezendő próbákban, kísértésekben és nehézségekben. Egy olyan gyülekezet, amelyben nincsen meg az első szeretet csődöt fog mondani, bele fog gabalyodni ennek a jelenvaló, múlandó világnak a dolgaiba és elveszti így a célját, az erejét. És egy napon az a gyülekezet össze fog omlani. Ha egy hasonlatot kellene erre adni, azt hiszem egy olyan férjhez hasonlíthatnánk az első szeretet nélküli gyülekezetet, akiben nincs meg az első szeretet a felesége iránt, és most el kell mennie vagy húsz évre egyedül a felesége nélkül valahová. Tud mindent a házasságról, tudja mik a férj feladatai és mik a feleség feladatai, tud mindent a pénzről és adminisztrációról, de nem olvadozik, ha a feleségét látja. Most mondják meg, ki fogja bírni hűségben, hogy húsz évet a feleségétől elválasztva éljen? Előbb vagy utóbb, ahol nincsen szeretet, a szív megtelik más egyébbel és Krisztus a gyülekezetet nézve azt mondja, hogy évek, sőt évezredek fognak eltelni, amíg a gyülekezetnek át kell mennie próbákon, és ezért a gyülekezetnek szüksége van az első szeretetre.

Elérkezünk a szmirnai gyülekezethez. Szmirna, a 2. gyülekezet, amelyet megvizsgál az Úr Jézus. Ami a legcsodálatosabb ebben a levélben, hogy az Úrnak nincs egyetlen panasz-szava sem ehhez a gyülekezethez. Na, most megkérem, képzeljék el, hogy nézhet ki egy gyülekezet, amely iránt az Úrnak nincs panasza. Milyennek tudnál elképzelni egy ilyen gyülekezetet? Igaz úgy képzelnénk el ezt a gyülekezetet, mint ami telve van örömmel, programokkal, különféle ünnepekkel, rendezvényekkel, elképzelnénk, tele lelkesedéssel és elkötelezettséggel. Hallgassuk meg, mit mond az Úr a szmirnai gyülekezetnek, először elmondja csakúgy, mint az efézusinak is: „ tudom”. Emlékeznek arra, amikor Jézus és Péter beszélget a Tibériás –tengernél? Jézus megkérdezi őt: „Péter, szeretsz-e engem?” és Péter azt mondja : „Uram szeretlek téged”, és az Úr megkérdi másodszor is: „Simon, szeretsz-e engem” és Péter azt válaszolja „Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged”, aztán az Úr harmadszor is megkérdezi Pétert: „Simon, te tényleg szeretsz engem” és akkor talán Péter lehajtotta a fejét és azt mondta: „Uram, te mindent tudsz”. Minden leplezetlen, és felfedett annak a szemei előtt, akivel dolgunk van. Ezzel kezdődik ez a levél: „tudom”, lássuk, mit tud az Úr erről a gyülekezetről: „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről” (Jel.2:9), tudok azokról a dolgokról, amik most vannak, amiken most átmész és azt is tudom, ami rád vár. Lássuk, mi vár erre a gyülekezetre: „Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig.” ( Jel. 2:10). Vizsgáljuk meg most azokat a dolgokat, amelyeket az Úr tud erről a gyülekezetről. Ez a gyülekezet fel van készülve a jövőre.

„Tudok nyomorúságodról”. Szmirna volt az első város Kis-Ázsiából, amelyik szövetkezett Rómával I.e. 160-ban. Még a rómaiak, nem értek el eddig a városig, de Szmirna városát elbűvölte, magával ragadta Róma. Később I.e. 25-ben, Szmirnában templomot építettek a császár tiszteletére, mert már ebben az időben bevezették Rómában az uralkodói kultuszt, az uralkodók istenként való imádását. Abban hittek, hogy a császár isteni eredetű, ezért mindenkinek meg kellett hajolnia az uralkodó képe vagy szobra előtt, tömjént kellett égessen előtte áldozatul, ezzel is azt vallva, hogy a császár isten. Szmirnában akkor vert gyökeret a gyülekezet, amikor Pál apostol Efézusban hirdette az Igét, Lukács elmondja, hogy innen, Efézusból, szétterjedt az evangélium az egész vidékén. Létrejött az első gyülekezet Szmirnában, gondoljanak csak bele, milyen port kavart ez: egy embercsoport, aki mást imád! Ők már nem azt mondják, hogy a császár isten, hanem azt, hogy Jézus Krisztus Úr, és egyszerre elterjedt a híre, hogy egy embercsoport nem hűséges a császárhoz. Feljelentették őket, és kezdetét vették a nyomozások, üldöztetések, nyomorúságok, és a gyülekezet ennek az üldöztetésnek a tüzén megy át. És az Úr azt mondja „ tudom”. Hát nem úgy van, hogy amikor nehézségek érnek, az első kísértés, amellyel találkozunk az, hogy az Úr megfeledkezett rólunk? Amikor nyomorúságba jutunk, valahogy az az érzésünk támad, hogy ebben a végtelen nagy és mély Univerzumban Isten szem elől tévesztett minket, megfeledkezett rólunk, hogy túl kicsik és jelentéktelenek vagyunk, túl rosszak és túl bűnösek ahhoz, hogy foglalkozzon velünk. Tudják mit mond az Úr a gyülekezetnek: „Tudok nyomorúságodról”, a megpróbáltatásaid nincsenek elrejtve az Én szemeim elől. De Uram, ha tudod, mért engeded meg? –kérdezzük.

Billy Graham azután kezdett ennek a szövegnek a magyarázásához, miután Parkinson-szindrómában megbetegedett, ez egy kegyetlen betegség, melynek az elején remeg a beteg, a végére pedig mint egy szobor lebénul, megmered. Amikor Billy Graham ebbe a rettenetes betegségben szenvedett, ezt írta: „Testvérem és testvérnőm, várd a nehézséget és a szenvedést, mert ez ennek a földi életnek a része. Légy felkészülve és várd, hogy ha eljön, nehogy meglepjen téged. Amikor pedig nyomorúságban vagy, ne hasonlítgasd magad másokhoz.” Mert amikor nehézségben vagyunk, nézünk jobbra és balra és azt kérdezzük: Uram, mért csak nekem adtál nehézséget, és másoknak nem, miért Uram, hát rosszabb vagyok én a másiknál, többet vétkeztem talán, mint ő, mért engeded meg ezt nekem és másnak nem? Billy Graham azt mondja, ha próbában, nyomorúságban vagy, ne hasonlítgasd magad másokhoz, mert Isten mindenkinek ereje és szüksége szerint adja a megpróbáltatást a maga idejében. Van, aki számára ma jön el a megpróbáltatás ideje, van, aki számára már eljött vagy ezután fog eljönni, de amikor nyomorúságban vagy, az Úrra nézz és ne másokra. Ő tud a te nyomorúságodról, a megpróbáltatásodról. Amikor próba ér, nincs szükséged másoktól sok együttérzésre. Billy Graham azt is elmondja, hogy amikor megpróbáltatások érnek elvárjuk, hogy mindenki velünk foglalkozzon, és együtt érezzen velünk, és mégis ilyenkor, mintha mindenki elhúzódna tőlünk. Ha nyomorúságban vagy nincs szükséged nagy népszerűségre ahhoz, hogy meg tudj állni a hitben, de szükséged van türelemre, szükséged van arra, hogy Jézus Krisztusra emeld a tekinteted. A türelem pedig Isten Lelkének gyümölcse az életünkben. Nézzük meg újra a 10. verset: „nyomorúságotok lesz tíz napig”, nem azt mondja, hogy örökké fog tartani ez a nyomorúság. Az Úr elmondja, hogy tudok nyomorúságodról, de még tudok valamit, mégpedig azt, hogy a nyomorúságnak is mindig Isten szab határt. „Nyomorúságotok lesz tíz napig”, ez azt jelenti, hogy Isten határolja be a nyomorúság kezdetét és a végét is. Hogy neked mennyit jelent ez a tíz nap, nem tudom: talán tíz évet vagy egy évet, néhány hetet vagy egy hetet, de Isten azt mondja ezzel, hogy nem tart örökké ez a nehézség. Amikor szenvedés ér, emlékezz Jóbra, emlékezz arra, hogy Isten a te szenvedéseidben is megdicsőül, mert amikor győztesen mész át azon a próbán, Isten megdicsőül.

Meglátogattam egy testvért, aki rákos beteg volt. Ott feküdt a kórházi ágyon csontsoványan, infúziókat kapott, és mikor megkérdeztem az orvost az állapotáról, azt mondta legtöbb egy hete van még hátra. Úton hazafelé beszélgettünk a testvérekkel, akik elkísértek, hogy mi tévők legyünk: mondjuk meg a beteg testvérünknek, hogy nincs már sok hátra vagy bíztassuk, hogy reménykedjen a gyógyulásában. Sok ember fél elmondani halálos betegségben szenvedőknek, hogy közeleg az elmenés pillanata. Végül úgy döntöttünk, elmondjuk, elmondjuk neki, hogy van egy tíz napig tartó nyomorúsága, bármennyit is jelent az a tíz nap a számára, ás aztán véget ér a nyomorúság. Nagy meglepetésünkre, amikor beléptünk hozzá a kórterembe, megkérdeztük „hogy vagy testvér?”. Ő ránk nézett és azt mondta „Pál testvér mondja el a gyülekezetnek, hogy már a kifutópályán vagyok, hogy fel vagyok készülve az örökkévalóságra”. Ha semmi mást nem fog hallani rólam a gyülekezet, de mondd el, hogy elkészültem az indulásra és már alig várom, hogy belépjek a dicsőségbe és véget érjen a szenvedésem.

Van egy mondás, mely szerint a baj, a nyomorúság sosem jár egyedül. Így volt ez Szmirnában is, a nyomorúsággal együtt egy egész csokornyi hívatlan és kellemetlen vendég érkezett: üldöztetés, szegénység. Miben is állt ez a szegénység? A szmirnaiak nem voltak lusta emberek, akik ne mentek volna dolgozni, de abban az időben a következő törvény volt érvényben. Ha valaki feljelentett egy embert, azért mert keresztény, azt az embert kihallgatták, és ha nem tagadta meg Krisztust, halálra ítélték és az a személy, aki feljelentette, elvehette minden vagyonát. Feltételezzük, hogy vállalkozó vagy és elég jól zártad az évet. Aztán valaki feljelent, mert tudja rólad, hogy keresztény vagy és most kihallhatásra hívnak. És egyszerre a földre is meg az égre is nézel, de tudod, hogy a te nyomorúságod mögött egy olyan ember van, aki szemet vetett minden vagyonodra. A halál karmaiba akar dobni téged, nem csak azért, hogy megszabaduljon tőled, hanem azért is, hogy mindenedet elvegye. És te azt mondod magadban, hogy hát Uram, nem látod, milyen gonoszok és mindent elvesznek, amiért fáradtam? Az Úr azt mondja „tudok szegénységedről”, nehogy azt hidd, nem tudom, ki árult el, ki adott el, ki lopott meg és éli fel a vagyonod, nehogy azt hidd, hogy ne tudom, ki csapott be. Mindent tudok. És azt kérdezed, Uram, miért? –mert eljön majd az idő, amikor Isten gyermekei meg lesznek próbálva és választaniuk kell az ajándékok és az Ajándékozó között, eljön az idő, amikor Isten megkérdezi, mi drágább neked, mihez ragaszkodsz jobban, az ajándékokhoz vagy az Ajándékozóhoz? Igen szegény vagy, de tudd, hogy valójában gazdag vagy, mert kincsed van a mennyben. Mert a mi itteni, földi pillanatnyi nehézségünk, az örökkévalóságra készít fel, a dicsőségre, és ebben az időben a szmirnai gyülekezet a dicsőségre készült fel.

A szmirnai gyülekezetnek meg kellett tanulnia, hogy elszakadjon a földi dolgoktól és szegezze a tekintetét Krisztusra. Mert nem csak a nyomorúság jött el és a szükség, de a megvetés a kicsúfoltság is eljött. Akkor nehéz megállni, amikor nem csak szegény vagy és nyomorúság ért, de még ki is csúfolnak ezért. Nem tudom, hogy lehet ez, de ebben a világban, amikor nyomorúságba jutsz, mindig megjelennek a csúfolódók. Olyan emberek ezek, akik abban lelik örömüket, hogy megalázzanak, kicsúfoljanak, és mennyire keserű tud lenni ez a világ! De ezt mondja az Úr: „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája.” (Jel. 2:9). Szmirnában voltak júdaista zsidók is, akik, mint az Apostolok cselekedeteiből tudjuk, ahol gyülekezet alakult mindenféle vádat koholtak ellene, hogy hitüket kicsúfolják. Az ördögnek mindig vannak emberei, akik szakértők abban, hogy vádakat koholjanak, hogy kicsúfoljanak. És amikor kicsúfolnak, azt kérdezed, Uram, hát, mért hallgatsz? Ő pedig azt mondja, tudom, hogy kicsúfolnak. De az Úr még tud valamit, tudja, hogy ennek a dolognak is határa van és véget ér: „Légy hű mindhalálig és neked adom, az élet koronáját” (Jel. 2: 10). Ő királlyá van koronázva, mi pedig úgy leszünk megkoronázva, mint győztesek. És ezzel Jézus Krisztus azt mondja, rátekintek az Én szmirnabeli gyülekezetemre, amely a hitének célja felé tart, a hitben való győzelem felé szalad. Figyelem őket, és aki győzni fog, megkoronázom, mint győztest. Innen, a megpróbáltatások és üldöztetések közül a dicsőségbe ér majd, jön a megkoronázás pillanata, amikor Isten dicsőséges trónja előtt fogsz megállni. Légy hű mindhalálig és neked adom, az élet koronáját” (Jel. 2: 10). Szeretném most felolvasni, amit egy könyvből kiírtam, arról szól, hogyan halt meg a szmirnabeli gyülekezetnek az a pásztora, aki akkor pásztorolta a gyülekezetet, mikor János ezt a levelet írta. Abban az időben Polikarposz volt a pásztora a szmirnai gyülekezetnek. Polikarposz János apostol tanítványa volt és miután Jánost elfogták Polikarposz vette át a szmirnai gyülekezet pásztorlását. Őt is feljelentették, hogy keresztény és a római helytartó magához hívatta, hogy megkérdezze tőle, hogy valóban keresztény-e. Polikarposz megvallotta, hogy ő valóban keresztény. A római helytartó azt mondta, hogy „még ma a város vezetőinek szeme láttára kell tömjént égetned az uralkodó szobra előtt és azt kell mondanod, hogy a császár az isten, tagadd meg Krisztust és szabaddá teszlek”. Polikarposz ezt válaszolta „Nyolcvan hat éven át szolgáltam Krisztust és sohasem csalódtam Benne, hogy tudnám megtagadni az én Királyomat és Megváltómat?” A helytartó azt mondta neki „Polikarposz, nincs vesztegetni való idő, tagadd meg Krisztust és szabad leszel”. Polikarposz így felelt „Hiába tanácsolsz, hogy azt mondjam a császár az úr és nem tudom kiben hittem, hát halld meg az én egyetlen vallomásom, keresztény vagyok”. A helytartó ekkor azt mondta „Polikarposz, a vadállatok készenállnak, hogy szétszaggassanak, ha nem tagadod meg Krisztust, vagy azt is választhatjuk még, hogy máglyán, elevenen égessünk el”. Polikarposz így válaszolt: „Te azzal a tűzzel akarsz engem fenyegetni, amely legtöbb egy órát ég és aztán kialszik, de nem tudod, hogy létezik az eljövendő ítélet tüze, és büntetés, amely örökké fog tartani. Mért hátráltatsz engem? Hagyd az állatokat, hogy széttépjenek, vagy gyújtsd meg a tüzet”. Az a nap egy szombati nap volt és azok a júdaisták akiket az Úr a sátán zsinagógájának nevezett voltak az elsők, akik megszegték a szombat nap törvényét és elmentek fát gyűjteni a tűzhöz. Összegyűjtötték a szükséges fát, hogy legyen a máglyához és megégessék Polikarposzt. Polikarposzt megégették és mialatt a máglyán égett, elkezdett énekelni és dicsérni Istent. Amikor a szmírnai gyülekezet meglátta, milyen dicsőséges a mártírhalál, egy egész hullám indult el, az emberek szerettek volna, mártír -halált halni. Addig folytatódott ez, hogy végül a gyülekezet vezetői azt a határozatot hozták, hogy csak annak a halála számít mártíromságnak, aki nem provokálja ki maga számára az ítéletet. Ne tegyél semmit azért, hogy kiprovokáld magad számára a szenvedést, de amikor Isten adja azt, akkor tűrj és tartsál ki. A gyülekezet pásztora megfizette az árat és megkapta a koronát és az egész gyülekezet utána sorakozott.

Ennek a gyülekezetnek mondja az Úr: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel. 2: 11). Van egy első halál, amelyben majdnem mind részesülünk, van, aki egy kórházi ágyon, vagy egy szívroham következtében vagy egy balesetben, vagy otthon, de ez a halál semmi ahhoz képest, amely a második halál, az örök elszakítottság Istentől. Isten arra hív, hogy Vele töltsük az örökkévalóságot, az Ő dicsőségében. Légy hű mindhalálig! A szmirnabeli gyülekezet az a gyülekezet, amelyet az Úr késznek nyilvánít az örökkévalóságra. Mit mondhatna rólunk ma? Kész lennél mindenről lemondani Krisztusért, kész lennél, hogy mindent eltűrjél az Ő nevéért? Szeretnék megosztani egy történetet, amely egy próba idején megerősített. Az első kihallhatás volt, amire behívtak. Első nap, amikor a be kellett mennem a törvényszékre, elég levert voltam, nem tudtam mi vár ott rám, sosem voltam még kihallgatáson és gyalog mentem hazulról egészen addig az utcáig, ahol a törvényszék volt. Amikor az utca sarkához értem, megálltam, hogy lássam, hány lépés van még a főbejáratig. Meglepetésemre, a testvérek egy csoportját láttam, a mi gyülekezetünkből. Oda mentem, és megkérdeztem: „Békességet, testvérek, hát mi járatban itt?” Egyikük azt mondta „Pál testvér, azért jöttünk, hogy mindaddig, amíg te bent vagy mi itt kint leszünk és körbevesszük ezt az épületet a mi imádságainkkal. Pál testvér, ne tagadd meg Krisztust, ne köss kompromisszumot”. Karon fogtak és azt mondták „Pál testvér, mi jobban szeretnénk egy halott pásztort, mint egy megalkuvót.”

       Kedves testvérem és testvérnőm, nem csak kihallgatásokon lehet megtagadni Krisztust. Nem tagadtad meg Krisztust a pohár előtt, nem tagadtad meg Őt egy szolga előtt, mint Péter, vagy egy tisztességtelen nyereség előtt, nem tagadtad-e meg Krisztust egy kísértés előtt. egy romlott nő vagy férfi előtt? Nem tagadtad-e meg Krisztust egy hazugsággal, vagy lazasággal, nem tagadtad-e meg az Urat aprónak látszó dolgokban? „Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját!”(Jel.2:10). Ámen.

ford. kelkrisz