Jelenések könyve lépésről-lépésre 3.

(Paul Negruț-nak az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)

3. Levél a szmirnai gyülekezethez (Jelenések könyve 2:8-11.)

Az Úr szól a hét kia-ázsiabeli gyülekezethez, és ezeken a leveleken keresztül szól minden gyülekezethez, korra való tekintet nélkül és minden emberhez. Az előbbiekben láttuk, hogy az Úr Jézus megvizsgálta az efézusi gyülekezetet, és ennek a meglátogatásnak, megvizsgálásnak a célja az, hogy az Úr felkészíti a gyülekezetet az eljövendő dolgokra. A jövő pedig óriási megpróbáltatásokat hoz a gyülekezetre, de ugyanaz a jövő, amely a próbákat hozza, a Vőlegény eljövetelének is ideje, aki Jézus Krisztus, a gyülekezet Ura. Az Úr szeretné felkészíteni a gyülekezetet, hogy átmenve a próbákon, nehézségeken, kísértéseken, a gyülekezet folt és szeplő nélküli tisztaságban legyen része a Bárány menyegzőjének. A Jelenések könyve a Bárány menyegzőjével zárul, a gyülekezet úgy van bemutatva szimbolikusan, mint Krisztus menyasszonya, felékesítve, tisztán, folt és szeplő nélkül.

De a Jelenések könyvének 4. fejezetétől majd látni fogjuk mennyi nehézségen és próbán kell átmennie Krisztus gyülekezetének.

Az, Úr először megvizsgálja a gyülekezeteket, hogy fel vannak e készülve mindarra, ami jönni fog. Az efézusi gyülekezetről azt látjuk, hogy nem volt felkészülve a jövőre. Voltak jó programok szervezve, minden pontosan és rendben zajlott, jól ismerték a doktrinákat, nagyon nagy volt az igei ismeretük, megvizsgáltak mindenkit és próbára tettek mindenkit, aki azt mondta, hogy Isten üzenetét, igéjét hozta a számukra. És tudják mi volt az ami hiányzott?-az első szeretet. Az első szeretet, amelyet itt a Jelenések könyve 2. fejezetében találunk, az a szeretet, amely Krisztust mindenek fölé helyezi az életünkben. Az efézusi gyülekezet ezt a Krisztust mindeneknél magasabbra, előbbre helyező szeretetet veszítette el. De az Úr ezt mondja neki: „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.”(Jel. 2:5). Ezzel azt is mondja az Úr, hogy egy gyülekezet az első szeretet nélkül nem fog tudni megállni az elkövetkezendő próbákban, kísértésekben és nehézségekben. Egy olyan gyülekezet, amelyben nincsen meg az első szeretet csődöt fog mondani, bele fog gabalyodni ennek a jelenvaló, múlandó világnak a dolgaiba és elveszti így a célját, az erejét. És egy napon az a gyülekezet össze fog omlani. Ha egy hasonlatot kellene erre adni, azt hiszem egy olyan férjhez hasonlíthatnánk az első szeretet nélküli gyülekezetet, akiben nincs meg az első szeretet a felesége iránt, és most el kell mennie vagy húsz évre egyedül a felesége nélkül valahová. Tud mindent a házasságról, tudja mik a férj feladatai és mik a feleség feladatai, tud mindent a pénzről és adminisztrációról, de nem olvadozik, ha a feleségét látja. Most mondják meg, ki fogja bírni hűségben, hogy húsz évet a feleségétől elválasztva éljen? Előbb vagy utóbb, ahol nincsen szeretet, a szív megtelik más egyébbel és Krisztus a gyülekezetet nézve azt mondja, hogy évek, sőt évezredek fognak eltelni, amíg a gyülekezetnek át kell mennie próbákon, és ezért a gyülekezetnek szüksége van az első szeretetre.

Elérkezünk a szmirnai gyülekezethez. Szmirna, a 2. gyülekezet, amelyet megvizsgál az Úr Jézus. Ami a legcsodálatosabb ebben a levélben, hogy az Úrnak nincs egyetlen panasz-szava sem ehhez a gyülekezethez. Na, most megkérem, képzeljék el, hogy nézhet ki egy gyülekezet, amely iránt az Úrnak nincs panasza. Milyennek tudnál elképzelni egy ilyen gyülekezetet? Igaz úgy képzelnénk el ezt a gyülekezetet, mint ami telve van örömmel, programokkal, különféle ünnepekkel, rendezvényekkel, elképzelnénk, tele lelkesedéssel és elkötelezettséggel. Hallgassuk meg, mit mond az Úr a szmirnai gyülekezetnek, először elmondja csakúgy, mint az efézusinak is: „ tudom”. Emlékeznek arra, amikor Jézus és Péter beszélget a Tibériás –tengernél? Jézus megkérdezi őt: „Péter, szeretsz-e engem?” és Péter azt mondja : „Uram szeretlek téged”, és az Úr megkérdi másodszor is: „Simon, szeretsz-e engem” és Péter azt válaszolja „Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged”, aztán az Úr harmadszor is megkérdezi Pétert: „Simon, te tényleg szeretsz engem” és akkor talán Péter lehajtotta a fejét és azt mondta: „Uram, te mindent tudsz”. Minden leplezetlen, és felfedett annak a szemei előtt, akivel dolgunk van. Ezzel kezdődik ez a levél: „tudom”, lássuk, mit tud az Úr erről a gyülekezetről: „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről” (Jel.2:9), tudok azokról a dolgokról, amik most vannak, amiken most átmész és azt is tudom, ami rád vár. Lássuk, mi vár erre a gyülekezetre: „Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig.” ( Jel. 2:10). Vizsgáljuk meg most azokat a dolgokat, amelyeket az Úr tud erről a gyülekezetről. Ez a gyülekezet fel van készülve a jövőre.

„Tudok nyomorúságodról”. Szmirna volt az első város Kis-Ázsiából, amelyik szövetkezett Rómával I.e. 160-ban. Még a rómaiak, nem értek el eddig a városig, de Szmirna városát elbűvölte, magával ragadta Róma. Később I.e. 25-ben, Szmirnában templomot építettek a császár tiszteletére, mert már ebben az időben bevezették Rómában az uralkodói kultuszt, az uralkodók istenként való imádását. Abban hittek, hogy a császár isteni eredetű, ezért mindenkinek meg kellett hajolnia az uralkodó képe vagy szobra előtt, tömjént kellett égessen előtte áldozatul, ezzel is azt vallva, hogy a császár isten. Szmirnában akkor vert gyökeret a gyülekezet, amikor Pál apostol Efézusban hirdette az Igét, Lukács elmondja, hogy innen, Efézusból, szétterjedt az evangélium az egész vidékén. Létrejött az első gyülekezet Szmirnában, gondoljanak csak bele, milyen port kavart ez: egy embercsoport, aki mást imád! Ők már nem azt mondják, hogy a császár isten, hanem azt, hogy Jézus Krisztus Úr, és egyszerre elterjedt a híre, hogy egy embercsoport nem hűséges a császárhoz. Feljelentették őket, és kezdetét vették a nyomozások, üldöztetések, nyomorúságok, és a gyülekezet ennek az üldöztetésnek a tüzén megy át. És az Úr azt mondja „ tudom”. Hát nem úgy van, hogy amikor nehézségek érnek, az első kísértés, amellyel találkozunk az, hogy az Úr megfeledkezett rólunk? Amikor nyomorúságba jutunk, valahogy az az érzésünk támad, hogy ebben a végtelen nagy és mély Univerzumban Isten szem elől tévesztett minket, megfeledkezett rólunk, hogy túl kicsik és jelentéktelenek vagyunk, túl rosszak és túl bűnösek ahhoz, hogy foglalkozzon velünk. Tudják mit mond az Úr a gyülekezetnek: „Tudok nyomorúságodról”, a megpróbáltatásaid nincsenek elrejtve az Én szemeim elől. De Uram, ha tudod, mért engeded meg? –kérdezzük.

Billy Graham azután kezdett ennek a szövegnek a magyarázásához, miután Parkinson-szindrómában megbetegedett, ez egy kegyetlen betegség, melynek az elején remeg a beteg, a végére pedig mint egy szobor lebénul, megmered. Amikor Billy Graham ebbe a rettenetes betegségben szenvedett, ezt írta: „Testvérem és testvérnőm, várd a nehézséget és a szenvedést, mert ez ennek a földi életnek a része. Légy felkészülve és várd, hogy ha eljön, nehogy meglepjen téged. Amikor pedig nyomorúságban vagy, ne hasonlítgasd magad másokhoz.” Mert amikor nehézségben vagyunk, nézünk jobbra és balra és azt kérdezzük: Uram, mért csak nekem adtál nehézséget, és másoknak nem, miért Uram, hát rosszabb vagyok én a másiknál, többet vétkeztem talán, mint ő, mért engeded meg ezt nekem és másnak nem? Billy Graham azt mondja, ha próbában, nyomorúságban vagy, ne hasonlítgasd magad másokhoz, mert Isten mindenkinek ereje és szüksége szerint adja a megpróbáltatást a maga idejében. Van, aki számára ma jön el a megpróbáltatás ideje, van, aki számára már eljött vagy ezután fog eljönni, de amikor nyomorúságban vagy, az Úrra nézz és ne másokra. Ő tud a te nyomorúságodról, a megpróbáltatásodról. Amikor próba ér, nincs szükséged másoktól sok együttérzésre. Billy Graham azt is elmondja, hogy amikor megpróbáltatások érnek elvárjuk, hogy mindenki velünk foglalkozzon, és együtt érezzen velünk, és mégis ilyenkor, mintha mindenki elhúzódna tőlünk. Ha nyomorúságban vagy nincs szükséged nagy népszerűségre ahhoz, hogy meg tudj állni a hitben, de szükséged van türelemre, szükséged van arra, hogy Jézus Krisztusra emeld a tekinteted. A türelem pedig Isten Lelkének gyümölcse az életünkben. Nézzük meg újra a 10. verset: „nyomorúságotok lesz tíz napig”, nem azt mondja, hogy örökké fog tartani ez a nyomorúság. Az Úr elmondja, hogy tudok nyomorúságodról, de még tudok valamit, mégpedig azt, hogy a nyomorúságnak is mindig Isten szab határt. „Nyomorúságotok lesz tíz napig”, ez azt jelenti, hogy Isten határolja be a nyomorúság kezdetét és a végét is. Hogy neked mennyit jelent ez a tíz nap, nem tudom: talán tíz évet vagy egy évet, néhány hetet vagy egy hetet, de Isten azt mondja ezzel, hogy nem tart örökké ez a nehézség. Amikor szenvedés ér, emlékezz Jóbra, emlékezz arra, hogy Isten a te szenvedéseidben is megdicsőül, mert amikor győztesen mész át azon a próbán, Isten megdicsőül.

Meglátogattam egy testvért, aki rákos beteg volt. Ott feküdt a kórházi ágyon csontsoványan, infúziókat kapott, és mikor megkérdeztem az orvost az állapotáról, azt mondta legtöbb egy hete van még hátra. Úton hazafelé beszélgettünk a testvérekkel, akik elkísértek, hogy mi tévők legyünk: mondjuk meg a beteg testvérünknek, hogy nincs már sok hátra vagy bíztassuk, hogy reménykedjen a gyógyulásában. Sok ember fél elmondani halálos betegségben szenvedőknek, hogy közeleg az elmenés pillanata. Végül úgy döntöttünk, elmondjuk, elmondjuk neki, hogy van egy tíz napig tartó nyomorúsága, bármennyit is jelent az a tíz nap a számára, ás aztán véget ér a nyomorúság. Nagy meglepetésünkre, amikor beléptünk hozzá a kórterembe, megkérdeztük „hogy vagy testvér?”. Ő ránk nézett és azt mondta „Pál testvér mondja el a gyülekezetnek, hogy már a kifutópályán vagyok, hogy fel vagyok készülve az örökkévalóságra”. Ha semmi mást nem fog hallani rólam a gyülekezet, de mondd el, hogy elkészültem az indulásra és már alig várom, hogy belépjek a dicsőségbe és véget érjen a szenvedésem.

Van egy mondás, mely szerint a baj, a nyomorúság sosem jár egyedül. Így volt ez Szmirnában is, a nyomorúsággal együtt egy egész csokornyi hívatlan és kellemetlen vendég érkezett: üldöztetés, szegénység. Miben is állt ez a szegénység? A szmirnaiak nem voltak lusta emberek, akik ne mentek volna dolgozni, de abban az időben a következő törvény volt érvényben. Ha valaki feljelentett egy embert, azért mert keresztény, azt az embert kihallgatták, és ha nem tagadta meg Krisztust, halálra ítélték és az a személy, aki feljelentette, elvehette minden vagyonát. Feltételezzük, hogy vállalkozó vagy és elég jól zártad az évet. Aztán valaki feljelent, mert tudja rólad, hogy keresztény vagy és most kihallhatásra hívnak. És egyszerre a földre is meg az égre is nézel, de tudod, hogy a te nyomorúságod mögött egy olyan ember van, aki szemet vetett minden vagyonodra. A halál karmaiba akar dobni téged, nem csak azért, hogy megszabaduljon tőled, hanem azért is, hogy mindenedet elvegye. És te azt mondod magadban, hogy hát Uram, nem látod, milyen gonoszok és mindent elvesznek, amiért fáradtam? Az Úr azt mondja „tudok szegénységedről”, nehogy azt hidd, nem tudom, ki árult el, ki adott el, ki lopott meg és éli fel a vagyonod, nehogy azt hidd, hogy ne tudom, ki csapott be. Mindent tudok. És azt kérdezed, Uram, miért? –mert eljön majd az idő, amikor Isten gyermekei meg lesznek próbálva és választaniuk kell az ajándékok és az Ajándékozó között, eljön az idő, amikor Isten megkérdezi, mi drágább neked, mihez ragaszkodsz jobban, az ajándékokhoz vagy az Ajándékozóhoz? Igen szegény vagy, de tudd, hogy valójában gazdag vagy, mert kincsed van a mennyben. Mert a mi itteni, földi pillanatnyi nehézségünk, az örökkévalóságra készít fel, a dicsőségre, és ebben az időben a szmirnai gyülekezet a dicsőségre készült fel.

A szmirnai gyülekezetnek meg kellett tanulnia, hogy elszakadjon a földi dolgoktól és szegezze a tekintetét Krisztusra. Mert nem csak a nyomorúság jött el és a szükség, de a megvetés a kicsúfoltság is eljött. Akkor nehéz megállni, amikor nem csak szegény vagy és nyomorúság ért, de még ki is csúfolnak ezért. Nem tudom, hogy lehet ez, de ebben a világban, amikor nyomorúságba jutsz, mindig megjelennek a csúfolódók. Olyan emberek ezek, akik abban lelik örömüket, hogy megalázzanak, kicsúfoljanak, és mennyire keserű tud lenni ez a világ! De ezt mondja az Úr: „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája.” (Jel. 2:9). Szmirnában voltak júdaista zsidók is, akik, mint az Apostolok cselekedeteiből tudjuk, ahol gyülekezet alakult mindenféle vádat koholtak ellene, hogy hitüket kicsúfolják. Az ördögnek mindig vannak emberei, akik szakértők abban, hogy vádakat koholjanak, hogy kicsúfoljanak. És amikor kicsúfolnak, azt kérdezed, Uram, hát, mért hallgatsz? Ő pedig azt mondja, tudom, hogy kicsúfolnak. De az Úr még tud valamit, tudja, hogy ennek a dolognak is határa van és véget ér: „Légy hű mindhalálig és neked adom, az élet koronáját” (Jel. 2: 10). Ő királlyá van koronázva, mi pedig úgy leszünk megkoronázva, mint győztesek. És ezzel Jézus Krisztus azt mondja, rátekintek az Én szmirnabeli gyülekezetemre, amely a hitének célja felé tart, a hitben való győzelem felé szalad. Figyelem őket, és aki győzni fog, megkoronázom, mint győztest. Innen, a megpróbáltatások és üldöztetések közül a dicsőségbe ér majd, jön a megkoronázás pillanata, amikor Isten dicsőséges trónja előtt fogsz megállni. Légy hű mindhalálig és neked adom, az élet koronáját” (Jel. 2: 10). Szeretném most felolvasni, amit egy könyvből kiírtam, arról szól, hogyan halt meg a szmirnabeli gyülekezetnek az a pásztora, aki akkor pásztorolta a gyülekezetet, mikor János ezt a levelet írta. Abban az időben Polikarposz volt a pásztora a szmirnai gyülekezetnek. Polikarposz János apostol tanítványa volt és miután Jánost elfogták Polikarposz vette át a szmirnai gyülekezet pásztorlását. Őt is feljelentették, hogy keresztény és a római helytartó magához hívatta, hogy megkérdezze tőle, hogy valóban keresztény-e. Polikarposz megvallotta, hogy ő valóban keresztény. A római helytartó azt mondta, hogy „még ma a város vezetőinek szeme láttára kell tömjént égetned az uralkodó szobra előtt és azt kell mondanod, hogy a császár az isten, tagadd meg Krisztust és szabaddá teszlek”. Polikarposz ezt válaszolta „Nyolcvan hat éven át szolgáltam Krisztust és sohasem csalódtam Benne, hogy tudnám megtagadni az én Királyomat és Megváltómat?” A helytartó azt mondta neki „Polikarposz, nincs vesztegetni való idő, tagadd meg Krisztust és szabad leszel”. Polikarposz így felelt „Hiába tanácsolsz, hogy azt mondjam a császár az úr és nem tudom kiben hittem, hát halld meg az én egyetlen vallomásom, keresztény vagyok”. A helytartó ekkor azt mondta „Polikarposz, a vadállatok készenállnak, hogy szétszaggassanak, ha nem tagadod meg Krisztust, vagy azt is választhatjuk még, hogy máglyán, elevenen égessünk el”. Polikarposz így válaszolt: „Te azzal a tűzzel akarsz engem fenyegetni, amely legtöbb egy órát ég és aztán kialszik, de nem tudod, hogy létezik az eljövendő ítélet tüze, és büntetés, amely örökké fog tartani. Mért hátráltatsz engem? Hagyd az állatokat, hogy széttépjenek, vagy gyújtsd meg a tüzet”. Az a nap egy szombati nap volt és azok a júdaisták akiket az Úr a sátán zsinagógájának nevezett voltak az elsők, akik megszegték a szombat nap törvényét és elmentek fát gyűjteni a tűzhöz. Összegyűjtötték a szükséges fát, hogy legyen a máglyához és megégessék Polikarposzt. Polikarposzt megégették és mialatt a máglyán égett, elkezdett énekelni és dicsérni Istent. Amikor a szmírnai gyülekezet meglátta, milyen dicsőséges a mártírhalál, egy egész hullám indult el, az emberek szerettek volna, mártír -halált halni. Addig folytatódott ez, hogy végül a gyülekezet vezetői azt a határozatot hozták, hogy csak annak a halála számít mártíromságnak, aki nem provokálja ki maga számára az ítéletet. Ne tegyél semmit azért, hogy kiprovokáld magad számára a szenvedést, de amikor Isten adja azt, akkor tűrj és tartsál ki. A gyülekezet pásztora megfizette az árat és megkapta a koronát és az egész gyülekezet utána sorakozott.

Ennek a gyülekezetnek mondja az Úr: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.” (Jel. 2: 11). Van egy első halál, amelyben majdnem mind részesülünk, van, aki egy kórházi ágyon, vagy egy szívroham következtében vagy egy balesetben, vagy otthon, de ez a halál semmi ahhoz képest, amely a második halál, az örök elszakítottság Istentől. Isten arra hív, hogy Vele töltsük az örökkévalóságot, az Ő dicsőségében. Légy hű mindhalálig! A szmirnabeli gyülekezet az a gyülekezet, amelyet az Úr késznek nyilvánít az örökkévalóságra. Mit mondhatna rólunk ma? Kész lennél mindenről lemondani Krisztusért, kész lennél, hogy mindent eltűrjél az Ő nevéért? Szeretnék megosztani egy történetet, amely egy próba idején megerősített. Az első kihallhatás volt, amire behívtak. Első nap, amikor a be kellett mennem a törvényszékre, elég levert voltam, nem tudtam mi vár ott rám, sosem voltam még kihallgatáson és gyalog mentem hazulról egészen addig az utcáig, ahol a törvényszék volt. Amikor az utca sarkához értem, megálltam, hogy lássam, hány lépés van még a főbejáratig. Meglepetésemre, a testvérek egy csoportját láttam, a mi gyülekezetünkből. Oda mentem, és megkérdeztem: „Békességet, testvérek, hát mi járatban itt?” Egyikük azt mondta „Pál testvér, azért jöttünk, hogy mindaddig, amíg te bent vagy mi itt kint leszünk és körbevesszük ezt az épületet a mi imádságainkkal. Pál testvér, ne tagadd meg Krisztust, ne köss kompromisszumot”. Karon fogtak és azt mondták „Pál testvér, mi jobban szeretnénk egy halott pásztort, mint egy megalkuvót.”

       Kedves testvérem és testvérnőm, nem csak kihallgatásokon lehet megtagadni Krisztust. Nem tagadtad meg Krisztust a pohár előtt, nem tagadtad meg Őt egy szolga előtt, mint Péter, vagy egy tisztességtelen nyereség előtt, nem tagadtad-e meg Krisztust egy kísértés előtt. egy romlott nő vagy férfi előtt? Nem tagadtad-e meg Krisztust egy hazugsággal, vagy lazasággal, nem tagadtad-e meg az Urat aprónak látszó dolgokban? „Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját!”(Jel.2:10). Ámen.

ford. kelkrisz