Jelenések könyve lépésről-lépésre 4.

(Paul Negruț-nak az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)

4. Levél a pergamoni gyülekezethez (Jelenések könyve 2:12-17)

„A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van:

Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.

De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.

Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.

Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”(Jelenések könyve 2:12-17).

János apostol Krisztus parancsának engedelmeskedve, írja meg a Jelenések könyvét a gyülekezetnek, hogy felkészítse azt az eljövendő dolgokra, Krisztus második visszajövetelére. De addig a csodálatos és dicsőséges ünnepig, amellyel a Biblia zárul a gyülekezetnek megpróbáltatásokon, nehézségeken kell átmennie. János azért írja a Jelenések könyvét, hogy a gyülekezet felkészült legyen és győzedelmesen mehessen át a megpróbáltatásokon.

Láttuk az efézusi gyülekezetet, és amikor ezt a gyülekezetet Krisztus megvizsgálja azt látja, hogy hiányzik belőle valami, valami, aminek hiánya az egész gyülekezetet veszélybe sodorja. Az efézusi gyülekezetből hiányzik az első szeretet, amely Jézus Krisztust minden más fölé, és minden más elé helyezi az életünkben.

Amikor az Úr a szmirnabeli gyülekezetet vizsgálta meg, azt találta, hogy belőle nem hiányzott semmi, nem volt ellene panasza. Egy gyülekezet a megpróbáltatások, nyomorúságok és kísértések közepette, mégsem hiányzik belőle semmi, mert egyedül Krisztusra szegezi a tekintetét. Az mártíromság közepette sem veszi le tekintetét Krisztusról. Krisztus a mi hitünknek célja, és ebből a levélből úgy láthatjuk, hogy az Úr felkészültnek látja a szmirnabeli gyülekezetet az eljövendő megpróbáltatásokra és a Vele való találkozásra.

Most elérkeztünk a pergamoni gyülekezetnek címzett levélhez. Szeretném, ha megnéznénk, mit talál Krisztus ennél a gyülekezetnél. Először is szeretném, ha megnéznénk, hogy itt Krisztus úgy mutatkozik be, mint „akinél a kétélű éles kard van”. Minden levél elején Krisztus úgy mutatkozik be, ahogyan annak a gyülekezetnek szüksége van arra, hogy lássa Őt: ha bátorításra van szüksége a gyülekezetnek, Krisztus úgy mutatkozik be, mint a ki a kezében tartja a hét csillagot, amikor ítéletre és megtérésre van szüksége a gyülekezetnek, Krisztus úgy mutatkozik be, mint akinél a kétélű éles kard van.

A pergamoni gyülekezet a mai kor számára szokatlan, ismeretlen problémával küszködött, de ha megértjük ennek a levélnek a mondanivalóját, rájövünk arra, hogy a mai kor számára is van üzenete. Jézus azt mondja a gyülekezetnek: „Tudom, hol van a lakóhelyed” . Szeretném itt megjegyezni, hogy azok a kísértések, amelyek érnek minket kapcsolatban állnak azzal a hellyel, ahol élünk. Az Úr Jézus azt mondja a gyülekezetnek: tudom, hol laksz, és hogy abban a városban ahol laksz, ott van a sátán királyi széke is. Milyen lenne hívőnek lenni, egy olyan helyen, ahol a sátán királyi széke van, ahol úgymond a sátán főhadiszállása van? Lássuk mit is jelent a kifejezés, hogy „a sátán királyi széke”? Egyes Biblia magyarázók szerint ez a kifejezés három dologra vonatkozik: Pergamon az Római Provinciák Ázsiai fővárosa volt. Az első város volt Ázsiában, amely elfogadta a császárkultuszt, elfogadta, hogy úgy imádja a római császárt, mintha isten volna. Mindazok, akik imádták a császárt, ezzel azt vallották, hogy a császár az ő uruk és istenük. Mindezzel ellentétben, a Bibliában azt olvassuk, hogy egyedül Istent, Krisztust illeti meg az imádat: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” ( Filippibeliekhez írt levél 2:9-11). Pergamonban volt az első templom, ahová az emberek összegyűltek, hogy azt vallják egy másik emberről, hogy isten. Innen indult el az üldözés mindazok iránt, akik megtagadták a császár imádását. A császár imádata a Róma iránti hűség próbájának is számított, akik megtagadták, hogy a császárt imádják, árulóknak lettek minősítve, és árulókként büntették őket. Minden pergamoni lakosnak be kellett bizonyítania, hogy hűséges Rómához és a császárhoz. A hűségük próbája a császár imádata volt. Amikor az Úr megvizsgálja a pergamoni gyülekezetet, azt találta, hogy ami kint volt, ami kint működött annak bent is működött, és Isten nem fogad el két irányt, két standardot az életünkben. A Biblia azt mondja: „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” ( Rómabeliekhez írt levél 10: 8-10). Nem lehet különbség a között, amit a szívedben hiszel, és amiről vallást teszel. A Szentírás nem fogadja el ezt a fajta skizofréniát, kettősséget a szív és a száj között. Ha egy dolog van a szívedben, de másról teszel vallást, lelki értelemben beteg ember vagy. A Bibliában az igen az igen, a nem pedig nem!!!

Pergamon abban az időben a politeizmus (több isten imádata) egyik központja volt: volt ott egy nagy oltár állítva Zeusznak, egy óriási templom építve Athénének, és egy másik óriási templom Aszklépiusz (Aesculap) tiszteletére. Aszklépiusz a politeista szemléletben a kígyó istenség megtestesítője, és attól kezdve napjainkig ez a kígyó istenség az orvostudomány és orvoslás jelképe. Pergamonban az emberek imádták ezt a kígyót, mert azt hitték, hogy az majd gyógyulást ad nekik. A Jelenések könyve 20:1-2 : „És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre”. Tudjátok mit jelentett ez-hogy minden betegségnél választanod kellett, hogy kit imádsz, kihez mész segítségért, Krisztusnál keresel gyógyulást vagy elmész Aszklépiusz templomába, hogy résztv egyél valami rituálén, szertartáson? Sok Biblia magyarázó szerint a Sátán székét ez a templom jelentette, ahol a kígyó istent imádták.

Az ördög teljes kontrollal (hatalommal) bírt Pergamon városa felett. Vannak városok, ahol valósággal látszik, érződik, hogy a gonosznak az aktivitása nagyobb, mint egyéb városokban, vagy más helyeken. Elmész egy-egy helyre ahol, úgy tűnik a számodra, hogy kedvesebbek, jobbak, megértőbbek az emberek, mint egy másik általad ismert helyen, és előfordul, hogy máshová utazva olyannak tűnnek az emberek, mintha egészen el lennének vadulva. Hát úgy tűnik az ördög otthon volt Pergamonban, és üldözés indult mindenki iránt, aki megtagadott bármiféle bálványimádást. Az első szorító a császár iránti hűség volt, a második pedig a mindennapi megélhetés kérdése. Pergamonban minden mesterember és kereskedő valamilyen céhhez tartozott. Mindegyik céhnek megvoltak a maga ünnepei, ahol találkoztak egymással. Ezeken az ünnepeken az illető céh minden egyes tagja hivatalos volt, és bálványok tiszteletére tartották ezeket, így mindenkinek, aki elment imádnia kellett azt a bálványt. Pergamonban semmiféle üzletet nem lehetett lebonyolítani, ha az emberek nem tartoztak valamelyik céhhez. Más szavakkal, ha mészáros lettél volna Pergamonban, akkor nem gyakorolhattad volna a mesterséged, ha nem tartozol a mészárosok céhéhez, de ha a mészárosok céhéhez tartozol, akkor részt kell venned a különböző ünnepeken, amelyeket bálványok tiszteletére tartottak, ott kellet volna lenned a szertartáson és imádnod kellett volna azt a bálványt, az akkori szokás szerint. Ha visszautasítottad ezt, akkor nem volt miből megélned, vagy megöltek. Jézus ezt mondja a pergamoni gyülekezetnek: „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van”, tehát tudom, hogy ott laksz, ahol sem Isten sem pedig az ördög elől nem tudsz elbújni és mindkettő 100%-os hűséget kér tőled. Hallgassuk, mit mond az Úr ennek a gyülekezetnek: „Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet”. Tehát ’tudom, hogy ott ahol a Sátán lakik, ti hűek maradtatok, még a mártíromság közepette is, tudom, hogy ebben a városban Krisztust imádják, mert, amikor az emberek azt kiáltják ’a császár isten’ a gyülekezet feláll, és azt mondja ’az Úr az Isten, Jézus Krisztus Úr!’. Tudom, hogy nem tagadtad meg a hitedet, még ott sem, ahol a Sátán királyi széke van, tudom, hogy tűrsz, DE van panaszom ellened! Egy olyan gyülekezetben, ahol Jézus neve magasan van, ragaszkodol a nevemhez, ahol a legnehezebb helyzetben is kiállnak a hitük mellett, nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik, , és az Úrnak panasza van ellene! Nézzük meg mi a panasz oka: „panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.”. A pergamoni gyülekezetben voltak emberek akik Bálám tanítását tartották. Az Ó Szövetségben sok olyan történet van, amelyek tanulságosak, amelyekből tanulhatunk lelki életünkre nézve is. Ilyen a Bálám története is a Numeri 22-25. részéig. Miről is van itt szó?- Izrael kijött Egyiptomból és elindult az ígéret földje felé. Királyok és nemzetek támadnak ellenük, de ők mindegyik felett győzelmet aratnak, és Moáb földjén sátoroztak le. Bálák, Moáb királya, hallva, hogy a zsidók elsöpörtek minden népet, amely megtámadta őket, megérti azt, hogy itt ő nem harcolhat emberi erővel. Ez a király hallott arról, hogy van Mezopotámiában egy próféta, akinek üzenetet küld és magához hívatja, hogy elmondja neki: hallottam rólad, és gazdaggá teszlek, csak fel kell jönnöd velem ide a hegyre, nézz rá a völgyben táborozó népre és átkozd meg őket, mert ezeket csak az átok állíthatja meg. És Bálám elfogadva az ajánlatot, felmegy a hegyre és megátkozná a népet, de Isten Lelke ezt nem engedi meg neki és végül áldást mond. Bálám nem tudta megátkozni a népet, de meg akarta őket állítani, sokat ígértek neki az átokért és nem akart üres kézzel elmenni. Péter elmondja nekünk róla a 2. levelében, hogy Bálám „a gonoszság bérét szerette”.Bálám azt tanácsolta a királynak, hogy mivel sem hadsereggel sem átokkal nem tudja legyőzni az izraelitákat, más úton támadjon, adja a moábita leányokat feleségül az izraeli férfiaknak. IV. Mózes 25-ben ezt olvassuk: „Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen”(IV.Móz. 25:1-3). Bálák, Moáb királya, az erkölcsileg romlott moábita nőket küldte, hogy Izrael fiait ünnepségekre hívják. Abban az időben az ünnepek a bálványok tiszteletére lettek rendezve, ezek imádata, a nekik való áldozás az ünnepség része volt, és erkölcstelenségbe torkollott. Egyetlen napon 24000 férfi esett bele ebbe a csapdába, és Isten egyetlen nap alatt halállal büntette meg mindazokat, akik a midiánitákkal keveredtek.

A pergamoni gyülekezetbe, ahol magasra emelték Jézus nevét és készek voltak az életükkel is fizetni a hitükért, olyan emberek szivárogtak be, akik Bálám tanítását követték. Tudják, hogy hangzik ez a már említett tanítás: ’Ó, emberek, hát ez a keskeny út túlságosan is keskeny. Ez a keskeny út nem is népszerű, gyertek csak, hadd szélesítsük meg csak egy kicsit ezt a keskeny utat, hogy legyen vonzóbb, szórakoztatóbb másoknak.’ Ez azt jelenti, kedves fiatalok, hogy ez a keskeny út, amelyen járnunk kell engedelmességben és megpróbáltatások közepette nem olyan vonzó, nincsen rajta diszkó, szórakozóhelyek, nincs rajta házasság előtti együttélés, sem semmi más immorális dolog. Lehet, úgy tűnik, hogy túl szűk is ez az út, de tudnotok kell, hogy Isten nem kér tőlünk lehetetlent! A pergamoni gyülekezetbe olyan emberek szivárogtak be, akik a széles útra akartak vonzani, magukkal ragadni másokat. Ugye, milyen nagy kísértés, hogy azt mond, ez a keskeny út túlságosan is keskeny nekem? Ugye, milyen nagy kísértés ezt kimondani, amikor adhatnál el alkoholt és cigarettát, hogy nagyobb bevételed legyen, ahelyett, hogy azt mondjad, én nem pusztítom senkinek a tüdejét vagy máját, azért, hogy meggazdagodjam? Ugye, nehéz dönteni, amikor a barátaid bulikba, szórakozni hívnak? Ugye, nehéz eldöntened, hogy el akarsz szakadni attól a pohártól, amely megfoszt téged az emberi méltóságodtól? Ugye, hogy nehéz nemet mondani bűnös kapcsolatoknak és tiszta életet élni? És mert ez nehéz, és a rossz felé vonz a romlott szíved, jönnek Bálám ’utódai’, és azt mondják, szélesíts már egy kicsit ezen az úton. És aki elkezdi megszélesíteni, kezdi azt az utat megszeretni. A pergamoni gyülekezetnek írt levél Krisztus feddő üzenete a gyülekezet pásztora felé. Az Úr azt mondja, az a panaszom ellened, hogy te ezt eltűrted a gyülekezetben, az a panaszom, hogy megengedted, hogy az Én gyülekezetemben egy ilyen tanítás gyökeret verjen. A Biblia azt mondja, hogy az Úr megtérésre szólítja fel a pásztort és azt mondja, ha nem térsz meg, elmegyek és, nem veled, hanem velük harcolok az én számnak kardjával, ha te nem teszel rendet a gyülekezetben, akkor eljövök Én és ítéletet teszek. Egy ilyen gyülekezet, ahol gyökeret vert ez a tanítás és szélesíteni akarják a keskeny utat, nem fog célba érni. Isten Igéjében ezt olvassuk: „tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak”(Máté ev. 7:13). A gyülekezet csak és kizárólag a keskeny úton haladva érhet célba, azon az úton haladva, amelyet Jézus tört előttünk, nem pedig a megalkuvás és kompromisszumok útján. „Térj meg tehát”-mondja az Úr, és a megtérést azt jelenti, hogy megváltozik a gondolkodásmódod, dolgokról alkotott szemléletet, megújul az értelmed. Fordulj hát Krisztushoz!

Végül ezt mondja az Úr „Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”. Van itt két rendkívül fontos dolog: a keskeny úton harc van és küzdelmes, nincsenek rajta élvezetek és díszek, de egyenes és felfele visz, az égbe vezet. Jó ezen az úton harcolni, egyenesen az égbe vezet! Gondolkodtál már azon mit kapsz, ha a mennybe érkezel? Vajon mit kaptak azok, akik hűségesen kiálltak az Úr nevéért Pergamonban, akik nem fogadták el Bálám tanítását, nem fogadták el a megalkuvó kettősséget azért, hogy jobban menjen az életük? Azok, akik megalkudtak az út végén, szembe kell nézzenek Krisztus haragjával és ítéletével, de azok, akik kitartottak, az elrejtett mannából kapnak. Mi is ez az elrejtett manna? János evangéliuma 6: 32-35 ben ezt mondja Jézus: „Jézus pedig így válaszolt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha”. Ezekben az igékben Jézus Krisztus azonosítja magát a mannával vagy mennyei kenyérrel. Akik győzedelmesen haladnak a keskeny úton, az út végén Jézus Krisztus várja őket. Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvasunk arról, hogy István, aki hűséggel haladt ezen az úton, amikor megkövezték azt mondta, hogy látja a megnyílt eget és Jézus Krisztust az Atya jobbján állni. Az út végén a mi Megváltónk, Jézus Krisztus fog fogadni bennünket, de még lesz ott valami a számunkra: egy fehér kő, amelyen lesz egy név, amelyet nem tud senki más csak az aki adja és aki kapja. Ez a fehér kövecske a szentségről beszél. Az út végén tisztán fogunk megállni Jézus Krisztusért, minden folt nélkül, és a szenteknek járó jutalmat kapjuk, de még vár valami az út végén: egy új név. Mit jelent ez az új név? Ézsaiás 62:2-ben így olvassuk: „Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg.” Ez a kép az Ó Szövetséghez vezet minket, amikor a papi öltözéket írta le Mózes, Isten meghagyta neki, hogy írja egy aranytáblácskára, Az Úrnak Szentelve, és ezt hordja Áron a homlokán. Bárki Áronra nézett, tudta róla, hogy ő az Istené. Ma harcolnod kell, mint a pergamoniaknak is kellett, hogy kinek a dicsőségét keresed, ezét a világét, más emberekét vagy az Úrét. Amikor ilyen választáshoz érkezel, lehet odamegy valaki és azt mondja:’hallod, ne legyél már olyan szűk látókörű, lazíts egy kicsit, ne légy fanatikus’. Krisztus nem fanatizmusra hív el téged, hanem szentségre. Krisztus teljes engedelmességre és teljes önfeladásra hív, és az az új név, a mi megújult szent lényünkre, természetünkre utal. Ez az új név arról is beszél más szavakkal élve, amit egyszer Makedón Nagy Sándor mondott az egyik katonájának. Egyszer elé vittek egy fiatal dezertőrt, akitől megkérdezte, hogy hívják. A dezertálásért a büntetés halál volt. A fiú azt válaszolta: Sándor. Az uralkodó még kétszer megkérdezte a nevét, hogy biztos legyen benne, a fiú pedig mindkét alkalommal azt mondta Sándor a nevem. Ekkor az uralkodó felindultan azt mondta, fiatalemeber vagy a nevedet változtasd meg vagy a jellemedet. Mi is vagy a nevünket változtatjuk meg vagy a jellemünket. Egy Istentől kapott név, az Ő neve, nem társulhat sohasem egy démoni jellemmel.

Azért könyörgök, hogy Isten erősítsen meg mindannyiunkat, adjon igazi őszinte megtérést, hogy segítsen a keskeny úton való járásban haladni az örökkévalóság útján, hívőnek lenni nem csak vasárnap, hanem hétfőn, kedden, szerdán is sőt a hét minden napján égészen az örökkévalóság napjáig. Ámen!

-Ford. kelkrisz-

Néhány elgondolkodtató kérdés az olvasottak alapján:
1. Milyen úton jársz? Szélesítenéd a keskeny utat?
2. Mi az amit megtűrsz a szívedben, az életedben és nem kellene ott lennie?
3. Mit teszel, tettél azzal, amit Isten rád bízott (itt lehet egy közösségre is gondolni vagy a személyes életedre, családodra- hiszen azt is Istentől kaptad!) ?
4. Összhang van-e a között, amit a szívedben hiszel és a száddal mondasz?
Kívánom, hogy legyen gyümölcsöző az elmélkedésünk!
 -kelkrisz-