(Paul Negruț-nak az Evangélium
Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)
Levél a Szárdiszi Gyülekezetnek.
A Jelenések könyve a mennyről
beszél nekünk, és Krisztus gyülekezete az aki még a menny felé haladó úton van.
Úton van a menny felé. Jézus Krisztus célja az, hogy felkészítse a Gyülekezetet
erre az útra. A Megváltónak, aki a gyülekezet Feje, az a célja, hogy úgy
munkálkodjon, hogy úgy nevelje a gyülekezetét, hogy úgy szentelje meg a
gyülekezetét, hogy az célhoz érjen.
A
Biblia utolsó könyvének 22 része van, amely 3 részre osztható. Az első rész, az
1. fejezet, melyben bemutatja a Gyülekezet Krisztusát. A második rész, a 2. és
3. fejezet, bemutatja Krisztus gyülekezetét. A harmadik rész, a 4. fejezet 22.
versétől, bemutatja Krisztus gyülekezetének a jövőjét. Jelenleg a második
résznél tartunk, a tanulmány során, és Jézus Krisztus gyülekezetével
foglalkozunk. Az Úr felfedi Magát János apostol előtt, Pátmosz szigetén és
tollbamond neki, lediktál, hét levelet, a hét gyülekezet számára. A 7-es szám a
jelenések könyvében a teljességet, az egészet szimbolizálja, tehát Krisztus egy
teljes, hiány nélküli üzenetet küld, minden gyülekezetnek, nem csak egyes
gyülekezeteknek, vagy a gyülekezet egy részének. Amit eddig átvettünk:
Az efézusi gyülekezetben a cél
szemelőltévesztésének veszélyét az első szeretet elvesztése okozta. A második
gyülekezet, amelyet tanulmányoztunk a szmirnabeli gyülekezet volt, egy olyan
gyülekezet, akire az Úr szeretettel tekint és nem talál benne semmi
kivetnivalót. Bár ez a gyülekezet sok megpróbáltatáson és szenvedésen megy át,
mégis a megpróbáltatások közepette is erős maradt. Elérkeztünk aztán a harmadik
gyülekezethez, a pergamonihoz. A pergamoni és thiatirai gyülekezetek, olyan
gyülekezetek, amelyek annyira el voltak foglalva a jelen dolgaival, hogy
egyáltalán nem gondoltak az eljövendő dolgokra. Olyan gyülekezetek voltak ezek,
melyek arcukat mindinkább a világ felé fordították, egyre több dolgot vettek át
a világi szokásokból, eközben elveszítették a helyes irányt, szemelől
tévesztették a célt. Most nézzük meg a szárdiszi gyülekezetet.
A
szárdiszi gyülekezetet a Jelenések könyve 3. része szerint úgy tudnánk leírni,
mint foltos, szennyes ruhájú gyülekezet. Egy szennyes ruhájú gyülekezet. Kevés
dolgot tudunk Szárdisz városáról. Egyike a hét Kisázsiai gyülekezetnek, ahová
Jézus Krisztus levelet küld János által. Szárdisz két dologról volt híres, ezek
közül egyik az volt, hogy kereskedői utak kereszteződésében feküdt. Bárhol,
ahol virágzik a kereskedés, nagy a nyereség, és valamelyest jellemzi a
gazdasági jóllét. És általában azok a gyülekezetek, amelyek ilyen jólléti
zónákban vagy azok közelében vannak sok nehézséggel kell szembenézzenek. Ha nem
hinnétek, hogy így van, hadd végezzünk el egy nagyon egyszerű gyakorlatot.
Ellenőrizzük csak együtt, hány percet töltöttünk imádságban Istennel a
privatizációnk előtt, és mennyit töltöttünk utána? Mennyit adtunk Istennek
akkor, amikor hiányt szenvedtünk, elnézést kérek mindazoktól, akik talán most
is hiányt szenvednek valamiben. Most azokról beszélek, akiknek van mit tenniük
az asztalra. Mert azok, akik épp kihúzzák egyik fizetéstől a másikig, talán
többször adnak hálát, vagy jönnek gondolatban Isten elé, mondván, hogy Uram
gondolj az één gyermekeimre is, Te add meg a mindennapi kenyerünk. De általában
az Úr Jézusnak az a kijelentése, hogy a gazdagok nehezen mennek be a mennyek
országába, igazolódik az egész világon. Egy adott anyagi jólét vagy stabilitás,
hajlamossá tesz arra, hogy inkább a földi dolgok felé fordítsd az arcod, mint
az ég felé. Szárdiszt elismerték a benne uralkodó anyagi jólét miatt. A másik
dolog, amiről Szárdisz híres volt az az, hogy egy hegy tetejére, csúcsára
épült. Fekvése, és elhelyezkedése miatt lehetetlen volt ezt a várost
meglepetésszerűen megtámadni. Az embereknek így volt egyféle biztonságtudata. A
szárdiszi embereket a gondtalanság, gondtalan élet, és hamis biztonság tudat
jellemezte, semmiféle szorongatás nem volt. Hogy kicsit jobban megértsük,
képzeld el, hogy óriási vagyonra tettél szert, és a legjobb biztosítónál
biztosítottad az egészet, így bármi történik, neked nincsen veszteni valód,
csak nyerhetsz az üzleten. Ezzel a hamis biztonságtudattal a bolond gazdag
lelkiállapotába jutunk. És akkor ebben a hamis biztonságérzetben, amelyet
anyagi biztonságunk ad, azt mondanánk, hogy egyél-igyál én lelkem. És általában
igaz az, hogy a városnak vagy a környéknek a jellemző vétkei, lassanként az ott
levő gyülekezet vétkei lesznek, azért mert ott élünk és sokszor más dolgokkal
megterhelten, vagy más dolgokkal elfoglaltan jövünk a gyülekezetbe. Minden
zónának, városnak megvannak a maga jellemvonásai, szokásai, amelyeket hordozunk
is, mert a vidék, mentalitás ott ahol élünk ránknyomja a bélyegét. Na, most az
az érdekes, hogy mindenki a másik szokásait látja, nem a magáét. Mindig jobban
szoktuk látni mások hibáit, mint a magunkét. Éppen ezért a szárdiszi
gyülekezetnek Krisztus úgy mutatkozik be, hogy segít nekünk más szemmel nézni
magunkra. Krisztus úgy mutatkozik be ebben a levélben, mint Akinél Isten hét
Lelke van. A 7-es szám a jelenések könyvében a teljességről beszél. Jézus
Krisztusban Isten Lelkének teljessége lakozik, és Az, Aki megvizsgál, Isten
Lelke. Amikor Isten Lelke vizsgál meg bennünket, megadatik nekünk az a
kegyelem, hogy úgy lássuk magunkat, ahogyan az Úr lát. Ha mi vizsgáljuk
magunkat, a saját szemünkkel, sokszor vakon elsiklunk dolgok felett, amelyek
talán kedvesek a számunkra, és nem akarunk róluk lemondani. A szárdiszi
gyülekezetet pedig Isten Lelke vizsgálta meg: „A
szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét
lelke és a hét csillag van” (Jelenések könyve 3:1), a hét lélek, Isten
Lelkének teljességét jelenti, a hét csillag pedig a gyülekezetek teljességét,
összességét. Tehát Isten Lelke teljességgel munkálkodik az Ő gyülekezetében,
Isten Lelke nyitja meg a szemünk és a szívünk Ő előtte.
Most figyeljük meg mi következik:
„Tudok cselekedeteidről”,
és ez után azt várnánk, hogy úgy folytatódjon, tudok cselekedeteidről, hogy
missziózol, segítségnyújtásodról, a zenei képességeidről, az imádkozásodról, ismerem
minden irányba végzett munkádat. De Isten Lelke most egyszerre megváltoztatja
az egész irányát és azt mondja, „Tudok
cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.”Vagyis
ismerem cselekedeteidet, tudok a cselekedeteidről, de azok Engem nem érintenek
meg. Ismerem, hogy mik a cselekedeteid, de nem gyakorol rám hatást, nem hat
meg, mert ami a felszínen van az hatást gyakorolhat egy emberre, de nem Isten
Lelkére. „Tudok cselekedeteidről,
hogy az a neved, hogy élsz”,
vagyis tudom, hogy híres vagy a környéken, hogy akik elmennek a szárdiszi
gyülekezetbe azt mondják magukban, micsoda jó gyülekezet, milyen remek
programok és mennyi aktivitás. Látszólag élsz, de igazából halott vagy. Amikor
ide értem a szövegben, elkezdtem gondolkodni, hogy, hogy is van ez,- lehetnek
egy halottnak cselekedetei? Hát, amikor meghal egy ember, utána már nem
cselekszik semmit. Elég kellemetlen meglepetés lenne, gondolom, hogy ha az,
akit halottnak tudtál, ott kapnád, hogy rendet rak a szekrényben. Az a halál,
amelyről itt az Úr beszél, egy szellemi halál. Kifele van végezve munka,
számtalan tevékenység, de nem párosul vele Isten Lelkének a munkája. Ez egyféle
emberi vallásos aktivitás, de Isten kegyelmének, az Ő Lelkének jelenléte,
teljessége nélkül történik. Csak az a neved, hogy élsz, de szellemi értelemben
halott vagy.
Fel kell tennünk a kérdést,
hogyan történhetett, hogy a szárdiszi gyülekezet így meghaljon lelkileg?
Láttuk, hogy a pergamoni és thiathirai gyülekezetek idegen tanítás után, Bálám
és Jézabel tanítása után hajlottak, de mi történhetett a szárdiszi
gyülekezetben? A 4. versben találjuk meg erre a választ: „De
vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és
fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá.” Tehát maradtak még néhányan a
gyülekezetből, akik nem foltozták be a ruhájukat, de mi történt a többiekkel? A
többiek is a gyülekezetben maradtak, de bemocskolták a ruhájukat. Itt a szennyezett szó nem csak egy pici pöttyöt
jelent, azt hordozza magában, hogy bemocskoltad magad. Ami pedig mocskos,
maszatos az tetőtől talpig olyan szutykos. Az Úr amikor erre a gyülekezetre
néz, azt mondja, hogy a tagok többségének be van szennyezve a ruhája. Mielőtt
megnéznénk, mit is jelent ez, szeretném, ha kicsit ugranák a Jelenések könyve
utolsó fejezetéhez, ahol azt mondja az ige, hogy a gyülekezet, mint egy
menyasszony fog célhoz érni. Krisztus, mint egy menyasszonyt viszi győzelemre
az Ő gyülekezetét. Azt hiszem még sokan úgy gondolják itt, hogy életük egyik
legszebb napja a menyegzőjük napja volt. Még mindig szeretik visszanézni a
menyegzői képeket, és örülne,k amikor azt látják mennyire tökéletesen voltak
felöltözve. Olyan vigyázva öltöztek, nehogy a ruhának baja essen. Mondják csak
meg őszintén, hányan szerették volna, ha a menyegző napján egy összemaszatolt
ruhát kellet volna viseljenek? Vagy melyik leány álmodna egy olyan menyasszonyi
ruháról, melyet lehet, hogy Párizsból hoztak, de össze- vissza maszatoltak? Ki
szeretne ilyen ruhát, amikor már a legkisebb pötty miatt is szoronganak,
aggódnak? Krisztus úgy mutatja be menyasszonyát a jelenések 22-ben, mint
menyasszonyát, és amely egy hívással folytatódik, amikor „A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” ”-A gyülekezet fel van
ékesítve, mint egy menyasszony. De Szárdiszban azoknak, akiknek Krisztus
menyasszonyát alkották maszatos volt a ruhájuk. Mocskosak voltak tetőtől
talpig. Szárdiszban néhányan maradtak csak akik tisztán megőrizték a ruhájukat,
ezek szerint a többség beszennyezte magát. Az ördögnek sokféle terve és
taktikája van arra nézve, hogy letérítsen minket az útról, hogy megakadályozza,
hogy célba érjünk. Egyike ezeknek, hogy a hitedet támadja, azt akarja, hogy már
ne higgyél, a másik módszere az, hogy belekeverjen mindinkább ennek a jelenvaló
világnak a dolgaiba, nehogy legyen időd felemelni a tekinteted az égre és
meglásd, hogy győznöd kell, hogy Isten az Ő dicsőségére teremtett. Az ördög
célja az, hogy a föld felé irányítsa a tekintetedet. Lehet hallottátok már a
történetet a skótról, aki öreg korára teljesen meghajolva járt, már nem tudott
egyáltalán felegyenesedni vagy felfele nézni. Valaki egyszer megkérdezte,
hogyan lett ennyire meggörnyedve, és a történet nagyon érdekes volt. Egy napon,
ahogyan ment az utcán, talált egy pénzérmét. Aztán egészen hatalmába kerítette
a gondolat, hogy az utcán pénzt lehet találni és aztután mindig hajlottan járt,
nehogy ne vagye észre, ha egy érme a földön lenne. És éveken át, ahogy így
hajolva járt, egyre hajlottabb lett a háta és öregkorára egészen meggörnyedt. Ha
az ördög rá tud téged szedni, hogy mindig csak a földiekkel törődjél, a
földiekre tekintsél, egy napon nem fogod majd tudni az égre emelni a
tekinteted. Egy másik módszere az ördögnek arra, hogy ne hagyjon célba érni az,
hogy bemocskoljon téged, a ruhád az életed. A ruhának itt metaforikus értelme
van. Amikor ruháról van szó a lelki, szellemi tisztaságot értjük alatta, egész
lényünk tisztaságát. Az ördög tudja, hogy ha sikerül téged bemocskolnia, nem
mehetsz a Bárány menyegzőjére. A szárdiszi gyülekezet olyan volt, mint Jósua,
akiről ezt olvassuk: „Azután megmutatta nekem Jósua főpapot,
aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolt
őt. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán!
Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből
kiragadott üszkös fadarab ez? Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az
angyal előtt.” (Zakariás 3:1-3).
Jósua ott állt, mint nagy főpap az Úr színe előtt, hogy közbenjárjon a népért.
Ott volt az ördög is, hogy vádolja őt. És nem is volt nehéz vádolnia őt, mert
szennyes ruhába volt öltözve. Valaki egyszer úgy fogalmazta meg, hogy az ördög
három eszközzel közelít hozzánk. Az egyik egy csalétek, a második egy függöny,
a harmadik pedig egy dob. Amikor közelít hozzánk először a csalival jön, a
kísértéssel, ajánlatot tesz, csalogat, hívogat, rábeszél, egyszóval mindent
megtesz, hogy a szívedhez kösse a csaliját. És a lelkiismeretünk ebben a
pillanatban tiltakozik bennünk, aztán a tudatunkban lejátszódik, hogy mi lenne,
ha kitudódna a tettünk, és nézünk jobbra meg balra nehogy meglásson valaki.
Abban a pillanatban, amikor te szétnézel jobbra meg balra, az ördög függönyt
emel köréd. És akkor ezt mondja: hát nézd biztonságban vagy, soha senki nem
fogja ezt megtudni, egészen körül vagy véve, ne légy már naiv, nézd a
kísértést, még egy ilyet, mint ez életedben nem találsz. Te szétnézel újból és
látod, hogy el vagy takarva, és engedsz a kísértésnek, akkor elesel. Aztán
körülnézel ismét, és látod, hogy a függöny eltűnt, hogy a biztonságérzeted csak
illúzió volt, és ott áll az ördög egy dobbal. Az idősebbek talán még emlékeznek
rá, hogy régen nem a híradóból értesültek a tényekről, hanem volt egy dobos a
faluban, aki végigjárta a falu és dobolás közben mondogatta: közhírré tétetik.
Az ördögnek nem egy falu számára való dobja van, hanem az egész univerzum
számára való, vétkeztél és azt hiszed nem tudja senki sem, aztán majd
csodálkozol, hogy honnan tudja az egész univerzum. Amikor ő vádol téged, nem
csak az emberek előtt vádol, hanem Isten előtt is. Amikor Jósua főpap megáll az
Úr előtt, ott a Sátán és vádolja őt. Amikor rávette, hogy bemocskolja a
ruháját, azt mondta neki, hogy nem tudja senki, aztán amint bemocskolta magát,
már ott is áll az Úr előtt, vádolja, és azt mondja, hogy most már nem méltó,
már nem szolgálhat Téged, nem lehet a papok közül való, ki kell tagadnod őt. És
Szárdisz tele, tele volt ilyen beszennyezett szívű és ruhájú emberekkel. Amikor
az Úrhoz tértek mindannyian kaptak tiszta, fehér ruhát, melyet az Ő áldozata
mosott meg. De egy idő elteltével bemocskolták magukat. És akkor jött a Sátán,
tudván, hogy Isten nem használhat beszennyezett ruhákat.
Az érdekessége ennek az volt
Szárdiszban, hogy ezek a beszennyezett szívű és ruhájú emberek nagyon
szorgalmasak és aktívak voltak. Többféle reakció létezik a gyülekezetekben a
bűnre. Amikor egyesek bűnbe esnek, nem járnak többé gyülekezetbe. Eleinte ki-ki
maradoznak, aztán ritkán vagy egyáltalán nem jönnek, végül pedig úgy
elidegenednek Krisztus gyülekezetétől, mintha sosem jártak volna ott. Mások, ha
vétkeznek, igyekszenek kivonni magukat minden tevékenységből, úgy elvannak,
hogy néha azt hiszi az ember belepte őket a dér. Ha imádkozásra kerül a sor, ő
nem imádkozik, ha énekelni kell neki nincsen kedve, úgy ülnek ott, mintha meg
lennének fagyva. Ismét mások, ha vétkeznek, kezdenek aktívak lenni, és ehhez is
ahhoz is hozzáfognak. Miután a szárdisziak beszennyezték ruhájukat, elkezdtek
aktívak lenni. De Istent nem hatja meg az aktivitásunk, mert azt mondja az ige,
hogy a mi jócselekedeteink olyanok Krisztus nélkül, mint a vérbe mártott ruha.
Krisztus nem megy az Atya elé, hogy a mi szennyünkkel dicsekedjék, Krisztus az
Atya elé menve ezt mondja, Atyám, az Én vérem árán tiszták, és azok is
maradnak. A szárdisziak ruhája szennyes, de Isten kegyelme olyan nagy, hogy ha
elestél is, elmegy utánad, hogy felemeljen. Nézzük meg a következő verseket: „A
szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét
lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz,
pedig halott vagy.Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben
vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.
Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj
meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik
órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem
szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók
rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet
könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”(Jelenések
könyve 3:1-6). Azt
mondja az Úr a gyülekezetnek, hogy ébredj
fel. Tudok cselekedeteidről, éppen ezért ébredj már fel! Sokat jelent a
tolvajjal való hasonlat, mert éppen a hamis biztonságérzet miatt, ami a
városban uralkodott, a szárdisziak nem tartottak őrséget. Éjjel mindenki
nyugodtan tért nyugovóra, azt hitték megtámadhatatlanok. Kétszer, először i.e.
549-ben Círusz, perzsa király megtámadta és bevette a várost éjjel. Nem kellett
neki hozzá több, minthogy pár katona felmásszon a sziklára, kinyissa a város
kapuját a többieknek, aztán a város pár óra alatt elesett. Másadjára 218-ban
Atiokhosz ugyanezt a stratégiát követte, és elfoglalta a várost. Amikor az Úr
azt mondja a szárdisziaknak, ébredjetek,
ott mindenki tudta, hogy ha erre a szóra nem kelnek fel, úgy veszik be a
városukat, őket, hogy észre sem veszik. Kr. u 15-ben volt egy földrengés, amely
olyan erős volt, hogy szinte az egész város elpusztult. Mindenki aludt, amikor
ez történt. Nehéz egy földrengést éberen is átvészelni, hát még ha alvás közben
tör ki. Az egész gyülekezetnek mondja az Úr: Ébredj fel és Vigyázz. Erősítsd
meg amid maradt. Mi maradt bennünk, amit erősíteni kellene? A Zsidókoz írt
levélben (12:12) ezt olvassuk: „Ezért tehát a lankadt kezeket és a
megroskadt térdeket erősítsétek meg”. Ha nem maradt már más neked, mint lankadt kezek és
megroskadt térdek, imádkozom, hogy Isten érősítse meg őket. De Pál apostol azt
is mondja Timótheusnak, hogy „Te azért, fiam, erősödjél meg a
kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” (II. Timótheus 2:1). Istennek a kegyelme, mellyel
megmosott minket bűneinkből be volt mutatva a számunkra, Krisztusban. És
növekednünk kell a hitben, a kegyelemben, hogy amikor összegyűlünk erősödjünk,
emlékeztessük egymást, hogy a mi célunk nem ez a szárdiszi völgy, hanem az
örökkévalóság. A mi célunk Krisztussal lenni a dicsőségben. Éppen ezért
erősítsd amid van és folytasd az utat. Az Úr még mond valamit, hogy emlékezzél
vissza, hogyan kaptad a kegyelmet. Testvérem, testvérnőm, emlékszel még, hogyan
kaptad a megváltást, emlékszel arra a napra, időre, amikor átadtad az életed?
Emlékszel milyen érzés volt Isten előtt mocskosan megállni és milyen volt utána
a tisztaság? Emlékszel, hogyan indultál a cél felé- mert a vég dicsőségesebb
lesz a kezdetnél. Ne fordulj vissza, haladj a cél felé. Emlékezz vissza, mert Aki
győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet
könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Emlékezz meg a dicsőségről,
mely az Atyánál vár és dicsőségből dicsőségbe vezet. Imádkozom, hogy Isten
Lelke vizsgálja meg szíveinket ma. Ámen.
Felmerül a kérdés, hogy fel vagy-e ébredve? Felragyogott-e már az életedben Krisztus, volt-e találkozásod a Megfeszítettel, tudod-e, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot vagy talán még hamis biztonságban élsz, jó cselekedeteidben bízol, vagy vallásoskodásban? Jézus Krisztus az egyetlen út. Isten ma is felkínálja a megtisztulás lehetőségét. Bárcsak mindenki megragadná!