(Paul Negruț-nak
az Evangélium Hangja Rádióban
elhangzott igehirdetése)
5. Levél a Thiatirai Gyülekezetnek.
Nyissuk meg Bibliánkat Máté
evangéliuma 21. részénél, aztán pedig a Jelenések könyve 2. fejezeténél, majd
pedig megvizsgáljuk Isten Lelkének vezetésével, hogy mit tesz az Úr Jézus,
amikor megvizsgálja a templomot, a thiatirai gyülekezetet. Van egy ének, amely
legalább egy nézőpontból gondolkodóba ejthet minket, hogy megvizsgáljuk valóban
úgy vannak e a dolgok, ahogy mi látjuk, gondoljuk. A refrén így szól: ’Küldött Ő el/ taszított-e el bárkit is?
–Sohasem! Sohasem!’ Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, az Úr küldött-e el
bárkit is? Igen, méghozzá pont Virágvasárnapon. Amikor ilyen dolgokat olvasol, úgy
látod Istent, úgy ismered meg Istent, mint a menny és föld Ura, Aki nem játszik
vallásoskodósdit egyikünkkel sem. Amikor az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe, nem
játszadozott senkivel a szép program kedvéért, hanem végignézett az embereken,
hogy meglássa, milyen szívvel jöttek a templomba, milyen a viszonya az illető
személynek Istennel. És akkor ezt mondta: „Meg
van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává
teszitek.”(Máté ev. 21:23).
Ez a ténymegállapítása az Úr Jézus Krisztusnak bemutatja a számunkra, hogy akkor,
amikor a vallást a magunk kénye kedve szerint irányítjuk, mi emberek Isten
templomát is képesek vagyunk rablók barlangjává tenni. Ha Isten megengedné,
jóváhagyná, hogy mi szabjuk meg a vallás határait, akkor mindenki úgy
igazítaná, hogy minden a saját igényét, kényét-kedvét, kívánságait szolgálja. Az
Úr Jézus azonban ezt mondja: „Meg
van írva: Az én házamat imádság házának nevezik.”(Máté ev. 21:23), ez
pedig azt jelenti, hogy mindazok, akik imádni jönnek Istent, dicsőíteni Őt az Ő
templomában, első sorban rendbe kell, tegyék az életüket Istennel. Elsőször,
első sorban Istennek kell, hogy tetszenek. Egy olyan házban, ahol az emberek
nem Isten szerintiek, egy olyan házban, ahol a dolgok menete nem Istent
dicsőíti, ahol nem Neki adnak dicsőséget, na, egy ilyen házban lehetnek
pénzváltók, árusok, lehet adni, venni, lehet benne mindenféle program, de abban
Isten nem dicsőül meg és nem nyilvánul meg benne az Ő ereje. Miután az Úr
megtisztította a templomot, csak a megtisztítás után tudtak jönni, közeledni
Krisztushoz a betegek, vakok, sánták, akiknek kétségbeesett szükségük volt a
segítségre. „Az én házamat imádság
házának nevezik”, imádság házának és nem egy pletykálkodás helyének, ahová
eljössz, hogy szétnézhess, ki nem néz ki a kedved szerint és aztán
elpletykáljad. „Az én házamat imádság
házának nevezik”- és nem divatháznak, ahová elmehetsz és felvonulhatsz te
is a többiek között. „Az én házamat
imádság házának nevezik” –nem egy unalmas helynek, ahol elücsörögsz néhány
órát vasárnap délután, csak mert nincs más, amit tehetnél. És amikor az a ház
valóban az imádság házává lett, akkor azok, akik odamentek, hogy keressék az
Urat, és akik kétségbeesetten keresik Isten segítségét, mert bűneikben vannak,
vagy megpróbáltatások közepette, vagy szenvedéseikben vannak, csalódottak,
megérzik Isten gyógyító és megtartó kezét, jelenlétét. És imádkozunk azért,
hogy Ő hozzon szabadulást, megváltást, vigasztalást, enyhülést, gyógyulást és
tegye érezhetővé áldását mindannyiunk számára. De történik még valami abban a
házban, ahol minden mást kitesznek, félretesznek, és egyedül Isten marad.
Tudjátok, mi történik? –Még a gyermekek is másképp viselkednek. Egy olyan
házban, ahol a szülők nem tisztelik Istent, a gyermekek találnak a maguk
számára egy szép helyet, ahol játszani lehet. Egy olyan házban, ahol Istent az
Őt megillető helyen tisztelik, imádják, a gyermekek jönnek és énekelnek,
dicsőítik Istent: „Hozsánna a Dávid
Fiának!”(Máté ev. 21: 15 ). A gyermekek is megértik, hogy ott Isten van az
első helyen és a figyelmük is Isten felé terelődik.
Általában
tudjuk, hogy mi is történt ott Jeruzsálemben, amikor az Úr kikergette a
templomból, mindazokat, akik áldozati állatokat árultak ott, vagy pénzváltók
voltak, aki üzletté változtatták a templomot a templomi programokra és
áldozatokra hivatkozva, és lassan-lassan kihagyták Istent, azért, hogy önmaguk
rendszerét valósítsák meg. Nem vagyunk hozzászokva azonban ahhoz, hogy mit tesz
az Úr Jézus, amikor meglátogat egy gyülekezetet, amelynek tagjai arra
hivatottak, hogy higgyenek Jézus Krisztusban, arra hivatottak, hogy egyre
inkább változzanak Hozzá hasonlóvá, arra hivatottak, hogy Krisztusnak
engedelmeskedve éljenek míg Ő másodszor is eljön. Most nyissuk meg Bibliánkat a
Jelenések könyve 2.-fejezetéhez, a 18.verstől kezdődően. Ma a thiatirai
gyülekezettel foglalkozunk, azzal a látogatással, melyet tett az Úr Jézus ennél
a gyülekezetnél, és a levéllel, melyet ennek a gyülekezetnek címzett:
„A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg:
ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába
hasonló az aranyérchez:
Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és
hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi
cselekedeteid többet érnek az elsőknél.
De az a panaszom ellened, hogy eltűröd
Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és
eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek;
pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg
nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja
valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és
megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.
Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik
nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint
azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt
tartsátok meg, amíg eljövök.
Aki győz, és megtartja mindvégig az én
cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, hogy legeltesse őket
vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat
kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a
Lélek a gyülekezeteknek!”
(Jelenések
könyve 2: 18-29)
Kevés dolgot tudunk a thiatirai
gyülekezetről éppúgy, mint Thiatira városáról. De annyi amit tudunk elégséges
ahhoz, hogy megértsük ezt a thiatirai gyülekezetnek címzett levelet. Thiatira
egy kicsinyke város volt KisÁzsiában, két völgy között terült el. Egyetlen
dolog miatt volt híres: kereskedői központ volt. Thiatira kereskedői utak
kereszteződésénél feküdt. A lakosság fő foglalkozása a kereskedelem és kézművesség
volt. Az ottaniak szakértői voltak a bőrművességnek, mindenféle gyapjú, bőr és
lenvászon festésének és készítésének. Sok kereskedő élt ott, és ha gondolkodunk
kicsit, eszünkbe is juthat egy thiatirai kereskedő, akiről az Ige is említést
tesz. Ő volt Lídia, a bíborárus, ő a ruhák bíbor színű festésére
specializálódott és ezzel az üzlettel egészen Európáig eljutott, Filippi
városáig. Thiatirában is az emberek céhekbe csoportosultak, foglalkozásuk
szerint. Minden céhnek volt egy védő istensége, egy bálvány, akitől kértek
segítséget. Évente többször is rendeztek ünnepségeket, különböző céhek, a maguk
védőistenének a tiszteletére. Voltak különféle vallási rituálék is, amikor
áldozatot mutattak be az isteneknek. Ezt követően egy ünnepi vacsora következett,
ahol minden étel, amit feltálaltak előzőleg a bálványoknak ajánlottak, majd ezt
követték a rituális táncok, amelyek rendszerint szexuális orgiákba
torkollottak. Mindazok, akik előre akartak törni az üzleti életben vagy meg
akarták tartani a munkájukat, ezektől a fesztiváloktól függtek, mert itt
találkoztak más kereskedőkkel, üzletkötések helye is volt. Mit gondoltok, mi
történt Thiatira városában, amikor egy férfi vagy egy nő megtért? Mit tennél,
ha thiatirai lakosként megtérnél? Ó, itt nem üldözne senki a hitedért, nem
küldenének börtönbe, de következő héten, mondjuk, jönne a fesztivál. Elmennél a
fesztiválra? Ha nem mész el a fesztiválra, mi lesz a szerződésekkel? Találsz
üzlettársat? Tudsz venni valakitől vagy eladni valakinek? Ha nem vagy ott
elveszted a lehetőséget az üzletre. Jön a fesztivál és ott lehet üzleti
kapcsolatokat is kiépíteni, ott népszerűsítheted az áruidat. Jönnek a
lehetőségek és a vallási rituálék és táncok…mit teszel ha megtértél? Hogy
jobban megértsük, milyen helyzetbe is került ott, aki megtért, így is le lehet
festeni: Mondjuk kereskedő vagy és nagyon jól menő üzletedben cigarettát és
italt is forgalmaztál. Jó eladásaid voltak ezek terén és jól ment sorod. Eljött
az idő, meghallottad az evangéliumot és Istenhez tértél, aztán bemész az
üzletedbe, megnézed, mi van raktáron, aztán megkérdezed magadtól: Most mit
tegyek? Hogy még élesebb legyen a kép, mondjuk, hogy exportra szakosodtál, és
ha elutazol valahová, vannak, helyek ahová ilyen dolgokat szállítasz, az
emberek isznak és szórakoznak. Te megtértél, mit teszel ezután? Vagy még
közelebb hozva a példát: megtértél és az unokahúgod meghív a szülinapi
ünnepségére, ahol lesz zene meg tánc, meg ivás meg táncolás hajnalig, mert a
szülei nem lesznek otthon. Vagy hasonló esküvőre. Na, elmennél?
A thiatirabeli megtért emberek
egyik krízise az volt, hogy meg tudják határozni a viszonyukat, ahhoz a
világhoz ahonnan kijöttek, egy olyan világ felé, amely Isten nélkül él. Meddig
mész el ebben a világban? Ha azt mondod, vége, többé nem megyek, kezdődnek a
szorongatások. Ha kereskedő vagy és cigarettával és itallal üzleteltél, de
többé nem teszed, kb. 90%-át elveszítetted a bejövetelednek. Ezek a
legkifizetődőbb üzletek közé tartoznak a mai világban. A két legnagyobb
amerikai dohányfeldolgozó, közösen elhatározta, hogy 300 milliárd dollárt ad a
dohányzástól megbetegedett emberek kezelésére. De miért adják ezt a mesébe illő
összeget? Hát azért, mert tovább akarják vinni az üzletet. Na te mit teszel, ha
ilyen helyzetben vagy és megtérsz? Azt mondod, hogy mostmár a réginek vége,
vagy eszedbe jut, hogy még nincsen kész a házad, még új autót akartál… Mi
történik, ha meghívnak a barátaid egy buliba, és te nagyon jól tudod, hogy mi
fog ott történni…ha nemet mondasz, másnap kicsúfolnak, hogy még mindig az
anyukád szoknyája mellett vagy, semmit sem mersz megtenni…Ha nem mész el, sok
mindent elveszthetsz. Elvesztheted a barátaid, talán rokonaid, diszkrimináció
érhet, odalesznek az üzleti kapcsolataid. Ha elmész, a másik részt veszíted el,
az örök életed. Ez volt a feszültség oka Thiatirában.
Egyesek határozott nemet
mondtak, mások azt mondták: ’,hogy is szakíthatnánk meg minden kapcsolatot, de
ott se lenne jó nekünk.’ És akkor jött az a személy, akinek megvolt a maga
válasza erre. Lássuk, mit mond róla az ige. Úgy hívták, hogy Jézabel. Lássuk,
hogyan oldotta ő meg ezt a krízist Thiatirában. Jézabel ezt mondta: ’nekünk,
keresztényeknek, az a kötelességünk, dolgunk, hogy győzzünk a gonosz felett.
Nekünk meg kell semmisíteni az ő hatalmát. De hát nem tudod megsemmisíteni
kívül állva, ahhoz, hogy legyőzd a gonosz uralmát benne kell legyél”. Más
szavakkal, Jézabel elmondta, hogy ha szeretnéd megvalósítani mindazt, amit
kitűztél magadnak, menj és vegyél részt minden ünnepségen, minden rituálén,
minden orgiában, ami ezeket követi, hogy megismerd a Sátán mélységeit, mert
csak úgy tudod legyőzni, ha ismered.
Figyeljük meg mit mond az Úr a
24. versben: „Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el
azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik
-, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet”. Jézabel azt mondta, menjetek mindenhová, minden
ünnepségre, minden rituáléra, de a szívetek legmélyén mondjátok, hogy a
Krisztusé vagyok. Ez a tanítás, nagyon gyorsan teret kapott. Annyira gyorsan
terjedt, hogy egy adott időben még a thiatirai gyülekezet vezetői közül is
megfertőzött egyeseket. nézzük csak meg, mit találunk a 20. versben: „De
az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának
mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és
bálványáldozati húst egyenek”.
Ez a tanítása Jézabelnek nagyon gyorsan fogott, azt tanította ezzel, hogy
bárhogy élhetsz, ahogy neked tetszik, az a lényeg, hogy a szíved mélyén tudjad,
hogy az Úré vagy. És egy ilyen gyülekezetben, ahol fészket vert az a tanítás,
hogy nem kell elválnod a világtól, nem kell felhagynod, menj és fürödhetsz
tovább a fertőben. Egy ilyen gyülekezethez ment el az Úr Jézus, hogy
megvizsgálja. Kérlek, figyeljétek meg, hogyan mutatkozik be az Úr a 18.
versben: „ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz
lángja, és a lába hasonló az aranyérchez”. Ez az egyetlen gyülekezet, akinek az Úr Jézus úgy
mutatkozik be, mint, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja. Gyerekek, akiknek
vannak olyan apukáik akik még fegyelmeznek, mondjátok, mit éreztek, amikor
késve értek haza és apukátok a szíjra teszi a kezét, mintha szikrázna a keze,
mikor rátok néz? Az Úr elmegy a thiatirai gyülekezethez és megállapítja, hogy
vannak dolgok, melyek isteni igazságszolgáltatást követelnek. Halld meg mit
mond Az, akinek a tekintete olyan, mint a tűz láng, Aki belát a szívedbe, a
gondolataidba, az indítékaidba, a házadba, aki elől nem tudsz elbújni. Halld
meg mit szól Az Aki tudja, hogy kitaláltad a bűn egyféle teológiáját, hogy
kifogást találtál magadnak a bűneidre. Halld meg mit szól Az, Akit nem tudsz
becsapni, halld meg mit mond Az, Akinek lába hasonló az aranyérchez, és ez az azonnali isteni
igazságszolgáltatást jelenti, amely kész azonnal cselekedni .- Tudom, hogy
játszol a hiteddel, az örök életeddel, lehet magad is becsapod, de Engem nem
tudsz becsapni. Halld meg mit mond ellened Az, Aki ítél. Az a panaszom ellened,
hogy beengedted a gyülekezetbe ezeket a dolgokat, hogy megtűrted őket. Az a
panaszom ellened, hogy lassacskán hagytad, hogy az emberek más céllal jöjjenek
gyülekezetbe, mint Isten imádata. Látod, Ő, Aki igazán lát tudja, hogy mit tett
Jézabel. Mondd, te nem találtál magadban olyan tanítást, mint a Jézabelé volt?
„Egy ember, név
szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából
feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az
apostolok lába elé tette.
Péter
azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj
a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?
Ha
megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te
rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem
embereknek hazudtál, hanem az Istennek.”
(
Apostolok cselekedetei 5:1-4)
Mikor volt ideje Anániásnak a megtérésre? Mint azt tudjuk,
Isten nem büntette őt halállal abban a pillanatban, amikor eladta a birtokát és
elrejtette az árából hiányzó összeget, abban a pillanatban érte a büntetés,
amikor így a gyülekezetbe ment. Amíg elment a gyülekezetbe eltelt egy bizonyos
idő, és Anániás egész ez idő alatt visszautasította Isten Lelkének munkáját,
mely harcolt a saját okoskodásával szemben. Amikor a felesége Péterhez ment,
Péter megkérdezte, mondd tényleg ennyiért adtátok el? Szafirával szemben Isten
még irgalmasabb. Amikor Péter megkérdezte őt, igazat kellett volna mondania, de
hazudni próbált és akkor már azonnal jött az ítélet. Úgy látjuk, hogy
Jézabelnek Thiatirában az Úr hagyott időt a megtérésre. Az akkori korból
fennmaradt írásokból, úgy tűnik, hogy maga János apostol küldött egy megfeddő,
dorgáló levelet Jézabelnek, aki nem hallgatott az intésre, nem tért meg, és
most az Úr Maga jön és azt mondja, mivel nem tért meg, elhozom rá az ítéletet.
Betegséget hozok rá és mindazokra, akik követték őt, végül pedig halált hozok
rájuk. Mondd hányszor érezted, hogy Isten figyelmeztet egy-egy dologgal
kapcsolatban? Hányszor érezted már, hogy Isten Lelke azt mondja valamire, hogy
nincs rendben az életedben, nem kellene ott lennie, nem úgy kellene lennie,
ahogy van? Az első alkalommal beleremegtél a gondolatba, aztán, ha láttad, hogy
nem sújtott már nem vetted Őt komolyan, hozzászoktál a bűnödhöz, kimagyaráztad
azt. Tudjátok mit ír a Rómabeliekhez írt levél 2. részében? „Azt
gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott
magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten
ítéletétől? Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és
nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te
azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag
napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél.”
Mennyi ideje harcol veled Isten
Lelke azért, hogy megtérj, valóban, igazán megtérj? Nem akarnád őszintén
elmondani Istennek: Uram, Te, Akinek a tekintete, olyan, mint a tűz lángja,
ismersz. Ismered az utaimat, beszédemet, cselekedeteimet, gondolataimat,
felindulásaim, köszönöm, hogy nem sújtottál mostanig rám. Köszönöm, hogy
kérhetem, hogy a te nagy kegyelmed és türelmed idején az én életemben is tegyél
rendet, tisztíts meg. Tudod Uram, hogy egy ideje játszadozom olyan dolgokkal,
amelyek nem hoznak Neked dicsőséget, tudod, hogy megvan a kísértésem, hogy
visszamenjek a világba, hogy olyan üzleteket folytatok, amelyeket nem szeretsz.
Uram azt hittem, hogy ezeket elrejthetem, észrevétlenek maradnak és majd egy
napon megszabadulok tőlük, add Uram, hogy az a nap a MA legyen.
A Zsidókhoz írt levélben ezt
olvassuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a
szíveteket”. Engedd
Isten Lelkének, hogy megvizsgálja a szívedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése