Jelenések könyve lépésről-lépésre 6.

(Paul Negruț-nak az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)

Levél a Szárdiszi Gyülekezetnek.

A Jelenések könyve a mennyről beszél nekünk, és Krisztus gyülekezete az aki még a menny felé haladó úton van. Úton van a menny felé. Jézus Krisztus célja az, hogy felkészítse a Gyülekezetet erre az útra. A Megváltónak, aki a gyülekezet Feje, az a célja, hogy úgy munkálkodjon, hogy úgy nevelje a gyülekezetét, hogy úgy szentelje meg a gyülekezetét, hogy az célhoz érjen.

            A Biblia utolsó könyvének 22 része van, amely 3 részre osztható. Az első rész, az 1. fejezet, melyben bemutatja a Gyülekezet Krisztusát. A második rész, a 2. és 3. fejezet, bemutatja Krisztus gyülekezetét. A harmadik rész, a 4. fejezet 22. versétől, bemutatja Krisztus gyülekezetének a jövőjét. Jelenleg a második résznél tartunk, a tanulmány során, és Jézus Krisztus gyülekezetével foglalkozunk. Az Úr felfedi Magát János apostol előtt, Pátmosz szigetén és tollbamond neki, lediktál, hét levelet, a hét gyülekezet számára. A 7-es szám a jelenések könyvében a teljességet, az egészet szimbolizálja, tehát Krisztus egy teljes, hiány nélküli üzenetet küld, minden gyülekezetnek, nem csak egyes gyülekezeteknek, vagy a gyülekezet egy részének. Amit eddig átvettünk:

Az efézusi gyülekezetben a cél szemelőltévesztésének veszélyét az első szeretet elvesztése okozta. A második gyülekezet, amelyet tanulmányoztunk a szmirnabeli gyülekezet volt, egy olyan gyülekezet, akire az Úr szeretettel tekint és nem talál benne semmi kivetnivalót. Bár ez a gyülekezet sok megpróbáltatáson és szenvedésen megy át, mégis a megpróbáltatások közepette is erős maradt. Elérkeztünk aztán a harmadik gyülekezethez, a pergamonihoz. A pergamoni és thiatirai gyülekezetek, olyan gyülekezetek, amelyek annyira el voltak foglalva a jelen dolgaival, hogy egyáltalán nem gondoltak az eljövendő dolgokra. Olyan gyülekezetek voltak ezek, melyek arcukat mindinkább a világ felé fordították, egyre több dolgot vettek át a világi szokásokból, eközben elveszítették a helyes irányt, szemelől tévesztették a célt. Most nézzük meg a szárdiszi gyülekezetet.

            A szárdiszi gyülekezetet a Jelenések könyve 3. része szerint úgy tudnánk leírni, mint foltos, szennyes ruhájú gyülekezet. Egy szennyes ruhájú gyülekezet. Kevés dolgot tudunk Szárdisz városáról. Egyike a hét Kisázsiai gyülekezetnek, ahová Jézus Krisztus levelet küld János által. Szárdisz két dologról volt híres, ezek közül egyik az volt, hogy kereskedői utak kereszteződésében feküdt. Bárhol, ahol virágzik a kereskedés, nagy a nyereség, és valamelyest jellemzi a gazdasági jóllét. És általában azok a gyülekezetek, amelyek ilyen jólléti zónákban vagy azok közelében vannak sok nehézséggel kell szembenézzenek. Ha nem hinnétek, hogy így van, hadd végezzünk el egy nagyon egyszerű gyakorlatot. Ellenőrizzük csak együtt, hány percet töltöttünk imádságban Istennel a privatizációnk előtt, és mennyit töltöttünk utána? Mennyit adtunk Istennek akkor, amikor hiányt szenvedtünk, elnézést kérek mindazoktól, akik talán most is hiányt szenvednek valamiben. Most azokról beszélek, akiknek van mit tenniük az asztalra. Mert azok, akik épp kihúzzák egyik fizetéstől a másikig, talán többször adnak hálát, vagy jönnek gondolatban Isten elé, mondván, hogy Uram gondolj az één gyermekeimre is, Te add meg a mindennapi kenyerünk. De általában az Úr Jézusnak az a kijelentése, hogy a gazdagok nehezen mennek be a mennyek országába, igazolódik az egész világon. Egy adott anyagi jólét vagy stabilitás, hajlamossá tesz arra, hogy inkább a földi dolgok felé fordítsd az arcod, mint az ég felé. Szárdiszt elismerték a benne uralkodó anyagi jólét miatt. A másik dolog, amiről Szárdisz híres volt az az, hogy egy hegy tetejére, csúcsára épült. Fekvése, és elhelyezkedése miatt lehetetlen volt ezt a várost meglepetésszerűen megtámadni. Az embereknek így volt egyféle biztonságtudata. A szárdiszi embereket a gondtalanság, gondtalan élet, és hamis biztonság tudat jellemezte, semmiféle szorongatás nem volt. Hogy kicsit jobban megértsük, képzeld el, hogy óriási vagyonra tettél szert, és a legjobb biztosítónál biztosítottad az egészet, így bármi történik, neked nincsen veszteni valód, csak nyerhetsz az üzleten. Ezzel a hamis biztonságtudattal a bolond gazdag lelkiállapotába jutunk. És akkor ebben a hamis biztonságérzetben, amelyet anyagi biztonságunk ad, azt mondanánk, hogy egyél-igyál én lelkem. És általában igaz az, hogy a városnak vagy a környéknek a jellemző vétkei, lassanként az ott levő gyülekezet vétkei lesznek, azért mert ott élünk és sokszor más dolgokkal megterhelten, vagy más dolgokkal elfoglaltan jövünk a gyülekezetbe. Minden zónának, városnak megvannak a maga jellemvonásai, szokásai, amelyeket hordozunk is, mert a vidék, mentalitás ott ahol élünk ránknyomja a bélyegét. Na, most az az érdekes, hogy mindenki a másik szokásait látja, nem a magáét. Mindig jobban szoktuk látni mások hibáit, mint a magunkét. Éppen ezért a szárdiszi gyülekezetnek Krisztus úgy mutatkozik be, hogy segít nekünk más szemmel nézni magunkra. Krisztus úgy mutatkozik be ebben a levélben, mint Akinél Isten hét Lelke van. A 7-es szám a jelenések könyvében a teljességről beszél. Jézus Krisztusban Isten Lelkének teljessége lakozik, és Az, Aki megvizsgál, Isten Lelke. Amikor Isten Lelke vizsgál meg bennünket, megadatik nekünk az a kegyelem, hogy úgy lássuk magunkat, ahogyan az Úr lát. Ha mi vizsgáljuk magunkat, a saját szemünkkel, sokszor vakon elsiklunk dolgok felett, amelyek talán kedvesek a számunkra, és nem akarunk róluk lemondani. A szárdiszi gyülekezetet pedig Isten Lelke vizsgálta meg: „A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van” (Jelenések könyve 3:1), a hét lélek, Isten Lelkének teljességét jelenti, a hét csillag pedig a gyülekezetek teljességét, összességét. Tehát Isten Lelke teljességgel munkálkodik az Ő gyülekezetében, Isten Lelke nyitja meg a szemünk és a szívünk Ő előtte.

Most figyeljük meg mi következik: „Tudok cselekedeteidről”, és ez után azt várnánk, hogy úgy folytatódjon, tudok cselekedeteidről, hogy missziózol, segítségnyújtásodról, a zenei képességeidről, az imádkozásodról, ismerem minden irányba végzett munkádat. De Isten Lelke most egyszerre megváltoztatja az egész irányát és azt mondja, „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.”Vagyis ismerem cselekedeteidet, tudok a cselekedeteidről, de azok Engem nem érintenek meg. Ismerem, hogy mik a cselekedeteid, de nem gyakorol rám hatást, nem hat meg, mert ami a felszínen van az hatást gyakorolhat egy emberre, de nem Isten Lelkére. „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz”, vagyis tudom, hogy híres vagy a környéken, hogy akik elmennek a szárdiszi gyülekezetbe azt mondják magukban, micsoda jó gyülekezet, milyen remek programok és mennyi aktivitás. Látszólag élsz, de igazából halott vagy. Amikor ide értem a szövegben, elkezdtem gondolkodni, hogy, hogy is van ez,- lehetnek egy halottnak cselekedetei? Hát, amikor meghal egy ember, utána már nem cselekszik semmit. Elég kellemetlen meglepetés lenne, gondolom, hogy ha az, akit halottnak tudtál, ott kapnád, hogy rendet rak a szekrényben. Az a halál, amelyről itt az Úr beszél, egy szellemi halál. Kifele van végezve munka, számtalan tevékenység, de nem párosul vele Isten Lelkének a munkája. Ez egyféle emberi vallásos aktivitás, de Isten kegyelmének, az Ő Lelkének jelenléte, teljessége nélkül történik. Csak az a neved, hogy élsz, de szellemi értelemben halott vagy.

Fel kell tennünk a kérdést, hogyan történhetett, hogy a szárdiszi gyülekezet így meghaljon lelkileg? Láttuk, hogy a pergamoni és thiathirai gyülekezetek idegen tanítás után, Bálám és Jézabel tanítása után hajlottak, de mi történhetett a szárdiszi gyülekezetben? A 4. versben találjuk meg erre a választ: „De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá.” Tehát maradtak még néhányan a gyülekezetből, akik nem foltozták be a ruhájukat, de mi történt a többiekkel? A többiek is a gyülekezetben maradtak, de bemocskolták a ruhájukat. Itt a szennyezett szó nem csak egy pici pöttyöt jelent, azt hordozza magában, hogy bemocskoltad magad. Ami pedig mocskos, maszatos az tetőtől talpig olyan szutykos. Az Úr amikor erre a gyülekezetre néz, azt mondja, hogy a tagok többségének be van szennyezve a ruhája. Mielőtt megnéznénk, mit is jelent ez, szeretném, ha kicsit ugranák a Jelenések könyve utolsó fejezetéhez, ahol azt mondja az ige, hogy a gyülekezet, mint egy menyasszony fog célhoz érni. Krisztus, mint egy menyasszonyt viszi győzelemre az Ő gyülekezetét. Azt hiszem még sokan úgy gondolják itt, hogy életük egyik legszebb napja a menyegzőjük napja volt. Még mindig szeretik visszanézni a menyegzői képeket, és örülne,k amikor azt látják mennyire tökéletesen voltak felöltözve. Olyan vigyázva öltöztek, nehogy a ruhának baja essen. Mondják csak meg őszintén, hányan szerették volna, ha a menyegző napján egy összemaszatolt ruhát kellet volna viseljenek? Vagy melyik leány álmodna egy olyan menyasszonyi ruháról, melyet lehet, hogy Párizsból hoztak, de össze- vissza maszatoltak? Ki szeretne ilyen ruhát, amikor már a legkisebb pötty miatt is szoronganak, aggódnak? Krisztus úgy mutatja be menyasszonyát a jelenések 22-ben, mint menyasszonyát, és amely egy hívással folytatódik, amikor „A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” ”-A gyülekezet fel van ékesítve, mint egy menyasszony. De Szárdiszban azoknak, akiknek Krisztus menyasszonyát alkották maszatos volt a ruhájuk. Mocskosak voltak tetőtől talpig. Szárdiszban néhányan maradtak csak akik tisztán megőrizték a ruhájukat, ezek szerint a többség beszennyezte magát. Az ördögnek sokféle terve és taktikája van arra nézve, hogy letérítsen minket az útról, hogy megakadályozza, hogy célba érjünk. Egyike ezeknek, hogy a hitedet támadja, azt akarja, hogy már ne higgyél, a másik módszere az, hogy belekeverjen mindinkább ennek a jelenvaló világnak a dolgaiba, nehogy legyen időd felemelni a tekinteted az égre és meglásd, hogy győznöd kell, hogy Isten az Ő dicsőségére teremtett. Az ördög célja az, hogy a föld felé irányítsa a tekintetedet. Lehet hallottátok már a történetet a skótról, aki öreg korára teljesen meghajolva járt, már nem tudott egyáltalán felegyenesedni vagy felfele nézni. Valaki egyszer megkérdezte, hogyan lett ennyire meggörnyedve, és a történet nagyon érdekes volt. Egy napon, ahogyan ment az utcán, talált egy pénzérmét. Aztán egészen hatalmába kerítette a gondolat, hogy az utcán pénzt lehet találni és aztután mindig hajlottan járt, nehogy ne vagye észre, ha egy érme a földön lenne. És éveken át, ahogy így hajolva járt, egyre hajlottabb lett a háta és öregkorára egészen meggörnyedt. Ha az ördög rá tud téged szedni, hogy mindig csak a földiekkel törődjél, a földiekre tekintsél, egy napon nem fogod majd tudni az égre emelni a tekinteted. Egy másik módszere az ördögnek arra, hogy ne hagyjon célba érni az, hogy bemocskoljon téged, a ruhád az életed. A ruhának itt metaforikus értelme van. Amikor ruháról van szó a lelki, szellemi tisztaságot értjük alatta, egész lényünk tisztaságát. Az ördög tudja, hogy ha sikerül téged bemocskolnia, nem mehetsz a Bárány menyegzőjére. A szárdiszi gyülekezet olyan volt, mint Jósua, akiről ezt olvassuk: „Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolt őt. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt.” (Zakariás 3:1-3). Jósua ott állt, mint nagy főpap az Úr színe előtt, hogy közbenjárjon a népért. Ott volt az ördög is, hogy vádolja őt. És nem is volt nehéz vádolnia őt, mert szennyes ruhába volt öltözve. Valaki egyszer úgy fogalmazta meg, hogy az ördög három eszközzel közelít hozzánk. Az egyik egy csalétek, a második egy függöny, a harmadik pedig egy dob. Amikor közelít hozzánk először a csalival jön, a kísértéssel, ajánlatot tesz, csalogat, hívogat, rábeszél, egyszóval mindent megtesz, hogy a szívedhez kösse a csaliját. És a lelkiismeretünk ebben a pillanatban tiltakozik bennünk, aztán a tudatunkban lejátszódik, hogy mi lenne, ha kitudódna a tettünk, és nézünk jobbra meg balra nehogy meglásson valaki. Abban a pillanatban, amikor te szétnézel jobbra meg balra, az ördög függönyt emel köréd. És akkor ezt mondja: hát nézd biztonságban vagy, soha senki nem fogja ezt megtudni, egészen körül vagy véve, ne légy már naiv, nézd a kísértést, még egy ilyet, mint ez életedben nem találsz. Te szétnézel újból és látod, hogy el vagy takarva, és engedsz a kísértésnek, akkor elesel. Aztán körülnézel ismét, és látod, hogy a függöny eltűnt, hogy a biztonságérzeted csak illúzió volt, és ott áll az ördög egy dobbal. Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy régen nem a híradóból értesültek a tényekről, hanem volt egy dobos a faluban, aki végigjárta a falu és dobolás közben mondogatta: közhírré tétetik. Az ördögnek nem egy falu számára való dobja van, hanem az egész univerzum számára való, vétkeztél és azt hiszed nem tudja senki sem, aztán majd csodálkozol, hogy honnan tudja az egész univerzum. Amikor ő vádol téged, nem csak az emberek előtt vádol, hanem Isten előtt is. Amikor Jósua főpap megáll az Úr előtt, ott a Sátán és vádolja őt. Amikor rávette, hogy bemocskolja a ruháját, azt mondta neki, hogy nem tudja senki, aztán amint bemocskolta magát, már ott is áll az Úr előtt, vádolja, és azt mondja, hogy most már nem méltó, már nem szolgálhat Téged, nem lehet a papok közül való, ki kell tagadnod őt. És Szárdisz tele, tele volt ilyen beszennyezett szívű és ruhájú emberekkel. Amikor az Úrhoz tértek mindannyian kaptak tiszta, fehér ruhát, melyet az Ő áldozata mosott meg. De egy idő elteltével bemocskolták magukat. És akkor jött a Sátán, tudván, hogy Isten nem használhat beszennyezett ruhákat.

Az érdekessége ennek az volt Szárdiszban, hogy ezek a beszennyezett szívű és ruhájú emberek nagyon szorgalmasak és aktívak voltak. Többféle reakció létezik a gyülekezetekben a bűnre. Amikor egyesek bűnbe esnek, nem járnak többé gyülekezetbe. Eleinte ki-ki maradoznak, aztán ritkán vagy egyáltalán nem jönnek, végül pedig úgy elidegenednek Krisztus gyülekezetétől, mintha sosem jártak volna ott. Mások, ha vétkeznek, igyekszenek kivonni magukat minden tevékenységből, úgy elvannak, hogy néha azt hiszi az ember belepte őket a dér. Ha imádkozásra kerül a sor, ő nem imádkozik, ha énekelni kell neki nincsen kedve, úgy ülnek ott, mintha meg lennének fagyva. Ismét mások, ha vétkeznek, kezdenek aktívak lenni, és ehhez is ahhoz is hozzáfognak. Miután a szárdisziak beszennyezték ruhájukat, elkezdtek aktívak lenni. De Istent nem hatja meg az aktivitásunk, mert azt mondja az ige, hogy a mi jócselekedeteink olyanok Krisztus nélkül, mint a vérbe mártott ruha. Krisztus nem megy az Atya elé, hogy a mi szennyünkkel dicsekedjék, Krisztus az Atya elé menve ezt mondja, Atyám, az Én vérem árán tiszták, és azok is maradnak. A szárdisziak ruhája szennyes, de Isten kegyelme olyan nagy, hogy ha elestél is, elmegy utánad, hogy felemeljen. Nézzük meg a következő verseket: „A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”(Jelenések könyve 3:1-6). Azt mondja az Úr a gyülekezetnek, hogy ébredj fel. Tudok cselekedeteidről, éppen ezért ébredj már fel! Sokat jelent a tolvajjal való hasonlat, mert éppen a hamis biztonságérzet miatt, ami a városban uralkodott, a szárdisziak nem tartottak őrséget. Éjjel mindenki nyugodtan tért nyugovóra, azt hitték megtámadhatatlanok. Kétszer, először i.e. 549-ben Círusz, perzsa király megtámadta és bevette a várost éjjel. Nem kellett neki hozzá több, minthogy pár katona felmásszon a sziklára, kinyissa a város kapuját a többieknek, aztán a város pár óra alatt elesett. Másadjára 218-ban Atiokhosz ugyanezt a stratégiát követte, és elfoglalta a várost. Amikor az Úr azt mondja a szárdisziaknak, ébredjetek, ott mindenki tudta, hogy ha erre a szóra nem kelnek fel, úgy veszik be a városukat, őket, hogy észre sem veszik. Kr. u 15-ben volt egy földrengés, amely olyan erős volt, hogy szinte az egész város elpusztult. Mindenki aludt, amikor ez történt. Nehéz egy földrengést éberen is átvészelni, hát még ha alvás közben tör ki. Az egész gyülekezetnek mondja az Úr: Ébredj fel és Vigyázz. Erősítsd meg amid maradt. Mi maradt bennünk, amit erősíteni kellene? A Zsidókoz írt levélben (12:12) ezt olvassuk: „Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg”. Ha nem maradt már más neked, mint lankadt kezek és megroskadt térdek, imádkozom, hogy Isten érősítse meg őket. De Pál apostol azt is mondja Timótheusnak, hogy „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” (II. Timótheus 2:1). Istennek a kegyelme, mellyel megmosott minket bűneinkből be volt mutatva a számunkra, Krisztusban. És növekednünk kell a hitben, a kegyelemben, hogy amikor összegyűlünk erősödjünk, emlékeztessük egymást, hogy a mi célunk nem ez a szárdiszi völgy, hanem az örökkévalóság. A mi célunk Krisztussal lenni a dicsőségben. Éppen ezért erősítsd amid van és folytasd az utat. Az Úr még mond valamit, hogy emlékezzél vissza, hogyan kaptad a kegyelmet. Testvérem, testvérnőm, emlékszel még, hogyan kaptad a megváltást, emlékszel arra a napra, időre, amikor átadtad az életed? Emlékszel milyen érzés volt Isten előtt mocskosan megállni és milyen volt utána a tisztaság? Emlékszel, hogyan indultál a cél felé- mert a vég dicsőségesebb lesz a kezdetnél. Ne fordulj vissza, haladj a cél felé. Emlékezz vissza, mert Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Emlékezz meg a dicsőségről, mely az Atyánál vár és dicsőségből dicsőségbe vezet. Imádkozom, hogy Isten Lelke vizsgálja meg szíveinket ma.           Ámen.

Felmerül a kérdés, hogy fel vagy-e ébredve? Felragyogott-e már az életedben Krisztus, volt-e találkozásod a Megfeszítettel, tudod-e, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot vagy talán még hamis biztonságban élsz, jó cselekedeteidben bízol, vagy vallásoskodásban? Jézus Krisztus az egyetlen út. Isten ma is felkínálja a megtisztulás lehetőségét. Bárcsak mindenki megragadná!