Jelenések könyve lépésről-lépésre 2.

(Paul Negruț-nak az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetése)

2. Levél az efézusi gyülekezethez (Jel. 2: 1-7)

Szeretném, ha nem úgy vizsgálnánk a Jelenések könyvét, mint akik meg akarják fejteni minden szimbólumát és titkát, hanem a legközpontibb, legfontosabb eseményeit, részleteit vizsgálnánk meg. Isten segítségével lépésről-lépésre fogunk haladni ebben a könyvben és azért kérem az Urat, hogy ez által készítsen fel minket is a jövőre nézve.

 Az első fejezet, amelyről már szó esett, az első része a Jelenések könyvének, amelyben János bemutatja nekünk a gyülekezet Krisztusát. Mert ha nem ismered a gyülekezet Krisztusát, honnan fogod tudni, ha Ő másodszor is eljön, hogy Ő az? Honnan tudod, hogy milyen az igazi Krisztus, ha még nem volt találkozásod Vele? Mert a Biblia azt mondja, hogy az utolsó időkben hamis krisztusok támadnak. Angliában voltam egyszer a keresztyén tanárok számára rendezett konferencián. Várt valaki a reptéren, Londonban, egy olyan személy várt rám, akivel még soha nem találkoztam. Várt engem egy kis táblával, melyen az én nevem volt: ’Paul Negruț, Nagyváradról’. Odamentem hozzájuk, megismerkedtünk és együtt elindultunk autóval arra a helyre, ahol a konferencia volt. Út közben elmesélték, hogy jártak az előző évben: vártak egy nyugat-európai országból érkező tanárnőt, akit még addig sosem láttak, és a találkozó helyszínéül a reptér melletti buszállomást választották, és elmondták neki, hogy milyen autóval mennek majd érte, és viszik a konferenciára. Elmondták, hogy kb.10 perccel később értek oda a buszmegállóba, és nagyon sietve egy hölgy beszállt az autóba és megjegyezte, hogy késtek, ami egy angolnak szégyen, így mentegetőzni kezdtek, hogy nagy volt a forgalom, és emiatt késlekedtek, de még így is időben odaérnek. És út közben arról beszélgettek, hogy mikor kezdődik majd a konferencia, miről lesz szó az első előadáson, a másodikon, a harmadikon. Amikor megérkeztek, mindenki csodálkozására a hölgy egy másik konferenciára ment, nem az övékre. A hölgy megrettent attól, hogy egy egészen más konferenciára vitték, és ők is meghökkentek attól, hogy nem a megfelelő személyt vitték el. Mindez azért történt mert nem ismerték egymást. János az első fejezetben bemutatja nekünk a gyülekezet Krisztusát, és az egyetlen autentikus leírás Krisztusról a Jelenések könyvének első fejezetében található meg. Ha belenézünk ebbe a könyvbe, tudjuk azt, hogy Kit várunk.

            A Jelenések könyvének 2. fejezetével kezdődik a könyv második fele, a 2. és 3. fejezet Krisztus gyülekezetéről szól. A gyülekezet Krisztusa felkészíti a gyülekezetet a jövőre. És most Krisztus gyülekezete következik a következő két fejezetben. Most az Efézusbeli gyülekezettel fogunk foglalkozni. Azért könyörgöm, hogy valóban halljuk meg ennek az üzenetét, mert a 7. versben ezt olvassuk: „Akinek van füle, hallja meg mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel.2:7).

            Először elmondja nekünk, hogy a Jelenések könyvét Jánosnak hét gyülekezetnek kell elküldenie, amelyek Kis-Ázsiában voltak. És azt kérdezzük magunktól, hogy vajon miért csak hét gyülekezetnek küldi János a könyvet, abban az időben voltak gyülekezetek Jeruzsálemben, Rómában, Thesszalónikában, Antiókhiában. Miért küldi János ezt a könyvet csak hét gyülekezetnek? A hét gyülekezet, a Jelenések könyvének szimbolikus nyelvezetében Krisztus összes gyülekezetét jelképezi, a ’7’-es szám a Jelenések könyvében újra és újra az egészet, a teljességet képviseli, jelenti. Amikor János a hét gyülekezetnek szól, szól minden gyülekezetnek a kezdetektől Krisztus második eljöveteléig.

Van azért egy probléma, melyet szeretném, ha megvizsgálnánk, mivel önök közül néhányan olvasnak olyan könyveket, melyekben különféle értelmezést adnak ezeknek a gyülekezeteknek. Egyesek azt mondják, hogy ezek a gyülekezetek helyi gyülekezetek voltak a Krisztus utáni I. -századból, és János csak és kizárólag nekik írta, és minden, amit itt a gyülekezetekről olvasunk csak arra a hét gyülekezetre volt jellemző és kizárólag nekik szólt. Mások azt mondják, hogy a hét gyülekezet Krisztus gyülekezetének egész történelmét magába foglalja, minden gyülekezet megfelel egy adott kornak. Elhoztam egy könyvet, amelyből szeretnék néhány ilyen értelmezést megosztani: ’Az efézusi gyülekezet a Gyülekezet első korszakát jelöli, azt a Pünkösd utáni időszakot, amikor judaizáló hatások kezdtek bekerülni az első gyülekezetbe. Szmirna a római keresztyénüldözés korszakában levő gyülekezetet jeleníti meg. A pergamoni gyülekezet pedig a Nagy Konstantin utáni időszakban mutatja be a gyülekezetet.’ Nagy Konstantin a kereszténységet államvallássá tette, így az értelmezők szerint ez a periódus azt a korszakot is jelöli, amikor az egyház és az állam össze volt kapcsolva, keveredve. ’A thiatirai gyülekezet a pápaság korszakát jelöli és az üldözéseket, melyeket a pápai rendszer gyakorolt a gyülekezet felélesztését szolgáló bármilyen próbálkozás ellen. A szárdiszi gyülekezet a protestáns reformok kezdeti korszakát jeleníti meg. A filadelfiai gyülekezet az evangéliumi mozgalmak kezdeti korszakát jeleníti meg míg a laodiceai gyülekezet a hitehagyás utáni korszakot jelképezi.’ Újra és újra halljuk emberektől, hogy most a laodiceabeli gyülekezet korszakában élünk. Ezek az emberek úgy értelmezik a hét gyülekezetnek címzett leveleket, mint a gyülekezet történelmi korszakait, periódusait. Ha ez így lenne, akkor valószinű nem kellene mást olvasnunk csak a mi korszakunknak szóló levelet. Akkor mi hasznunk volna abból, hogy napjainkban olvassuk a pünkösd utáni gyülekezetnek írt levelet, vagy a pápaság korában élő gyülekezetnek írt levelet? Ez azt is jelentené, hogy kivehetnénk a Bibliából bármilyen részt, amely nem azzal a korszakkal foglalkozik, amelyben mi élünk, vagy nincsen ennek a korszaknak a számára jelentősége.

Amikor János ezt a levelet elküldi a hét gyülekezetnek, minden gyülekezetnek, akkor ő ezt a levelet Krisztus teljes testének küldi el, és mindaz, amit ezeknek a gyülekezeteknek mond, jellemző minden gyülekezetre, a gyülekezetek életének egyik vagy másik periódusára. Mert még mi itt Romániában örülünk a békességnek, más országokban, más gyülekezetek üldöztetésben van részük. Egy olyan periódusban, amikor egy gyülekezet megtagadja a hitét, egy másik teljes ébredést él meg. Ha az egész világot tekintjük, egyik gyülekezetet lehet az efézusbeliekhez írt levél jellemzi leginkább, míg a másikat a szmirnabelikehez írt levél, de ezek a levelek teljes egységükben ugyanúgy vonatkoznak ránk is, személyesen. Lehet ma egyik levél inkább jellemzi az életünket, de mivel mi is változunk és formálódunk, lehet később egy egészen más levél jellemezne jobban.

Hadd forduljunk most az első gyülekezethez. Kérem, engedjenek meg egy kérést. Képzeld el, hogy nemrég költöztél Nagyváradra, és most szeretnél csatlakozni egy gyülekezethez, szeretnéd a tagságodat áthozni abból a gyülekezetből ahonnan jöttél Nagyváradra. Hogyan választanál gyülekezetet, mit vennél figyelembe? Egyik azt mondaná, én abba a gyülekezetbe akarok járni, mert van ott fúvószenekar, a másik azt mondja, én azért mennék egy bizonyos gyülekezetbe, mert ott hordhatsz ékszert, más valaki azt mondaná én azért mennék abba a gyülekezetbe mert ott a nők külön ülnek a férfiaktól, nem szeretem ha keverednek a helyek. Te mire tekintesz, amikor gyülekezetet választasz, amikor felmérsz egy gyülekezetet? „Az efézusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár” (Jel. 2:1) és most következik a gyülekezetnek a felmérése, úgy ahogyan Az látja, vizsgálja meg, Aki a gyülekezet feje. Az aki a a hét csillagot a kezében tartja és a hét arany gyertyatartó között jár az Úr Jézus. Az első fejezetben van leírva, hogy Ő az aki a kezében tartja a gyülekezet szolgálattevőit, pásztorait. Úgy van bemutatva, mint Úr, aki minden gyülekezetet jól ismer, közöttük jár. Ő az aki tökéletesen ismeri és napirenden van minden gyülekezet vezetésének a helyzetével. És most következik a felmérés: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról, és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért és nem fáradtál meg” ( Jel. 2:2-3). Ismerem a munkádat, most amikor az Úr azt mondja a gyülekezetnek „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról, és állhatatosságodról,” jó ha minden szót külön megvizsgálunk, hogy megérthessük az üzenetét. Először is az efézusi gyülekezetnek olyan emberei voltak akik úgy tanították és pásztorolták őket, ahogyan kevés gyülekezetet a történelem folyamán. Az efézusi gyülekezet alapítója egy család volt, Akvila és Priszcilla, aztán jött Apollós és ő is munkálkodott, de akkor alakult meg a gyülekezet, amikor a harmadik misszióútjából visszatért Pál apostol. Pál három éven át munkálkodott Efézusban, miután Pál elment, Timótheust rendelte a gyülekezet pásztorlására, Timótheus után pedig János pásztorolta az efézusi gyülekezetet. János apostol fogságba vitetése után Onézimusz lesz a gyülekezet pásztora, az a rabszolga, aki meglopta Filemont és elmenekült Rómába, ahol találkozott Pál apostollal, megtért, és szolgált Pálnak a börtönben. Pál pedig azt írta Fülöpnek, hogy visszaküldi hozzá Onézimuszt, mert a hasznára lesz majd, mert az ’Onézimusz’ szó azt jelenti, hasznos. Tehát az efézusi gyülekezet pásztorai: Pál, Timótheus, János, Onézimusz és ez a gyülekezet mély gyökeret vert az igében. Az Úr azt mondja neki, tudok a cselekedeteidről, a munkálkodásodról, ez egy aktív gyülekezet. Ha meglátogathattuk volna az efézusi gyülekezetet, ezt találtuk volna: minden pásztor az irodájában reggeltől estig, minden presbiter és diakónus végzi a feladatait, minden karmester keményen dolgozik, egyetlen énekkari tag sem hiányzik az énekórákról, minden gyülekezeti tag minden alkalommal jelen, mindenki a helyén volt, mint egy hangyabolyban, folyton mozogtak, minden program jól szervezett volt, semmiféle rendbontás, vagy rendezetlenség nem volt jellemző rájuk, minden késhegynyi pontossággal működött. „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról,”, egy velejéig rendezett gyülekezet! Tudok cselekedeteidről és fáradozásodról, egy gyülekezet amely az elfáradásig kimerültségig munkálkodott, egy olyan gyülekezet, ahol senki sem mondta, hogy „ hát tudod, testvér, nincsen már nekem kedvem, ebben az órában menni, hagynák én mást is szolgálni most, el is vagyok fáradva…másnak is kell szolgálatra teret adni”. Efézusban mindenki aktív volt szolgált az elfáradásig, kimerülésig, de egyikük sem vonult vissza hátrált meg. „ Tudok állhatatosságodról”, türelmedről. Mi olyan világot élünk amikor az egyik legfelkapottabb szó az azonnal, rögtön, megszoktunk egy csomó azonnali dolgot: instant kávék, levesek. Azt mondják valaki egyszer úgy imádkozott: Uram adj türelmet, de most azonnal, mert a türelem is olyan dolog, amit azonnal szeretnénk megkapni. Efézusban volt türelem. Elképzelik mennyi türelem kellett a pásztoroknak, diakónusoknak, presbitereknek egymás iránt, a gyülekezet tagjai iránt, Türelem a szomszédok iránt, egymás iránt, mindenki türelmes volt a másikhoz, sőt még ennél is több, egy olyan gyülekezet, aki nem türte meg a gonoszt! Ha valaki a gonoszságnak akart ott fészket rakni, egyből észrevették kiközösítették, mert senki sem szerette a gonoszt és nem tűrte meg senki a gyülekezetben. Ha elmentél volna efézusba és próbáltad volna létrehozni a gyülekezeten belül a te kis pártodat, szimpatizáns körödet, valamilyen rossz szándékkal, azonnal észrevettek volna és kitaszítottak volna maguk közül. Egy olyan gyülekezet aki teljes egészében megveti és gyűlöli a gonoszságot, és még több is ennél: „és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.” Efézusban nem szolgálhatott akárki, Efézusban ha jött valaki, aki azt állította, hogy ő is hívő és van az Úrtól üzenete, próbára lett téve. Efézusban ha valaki a gyülekezethez csatlakozott, megvizsgálták egészen: az életét, bizonyságtételét, hitét, mindent.

Az első gyülekezetekben nagyon szigorú szabályok uralkodtak, ha valaki jött a gyülekezetben, akiről azt feltételezték, hogy prédikátor, ha az ételről beszél, nem szabad ennie aznap, ha evésről vagy ételről prédikál, neki böjtölnie kell. Ha pénzről beszél, nem vehet el egyetlen fillért sem, ha többet ül mint három nap egy helyen anélkül, hogy dolgozna, akkor hamis próféta az. Vigyázzunk tehát, hogy kit engedünk be a házunkba, kinek a tanítására hajtjuk oda a fülünket, kinek adunk pénzt, mert Efézusban ilyesmi nem működhetett volna.

„Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért és nem fáradtál meg” , tudom, hogy megfizeted a hited árát! Tudom, hogy fáradoztál érettem és nem fáradtál el! Ha szenvedned kellett a hitedért, tudom, hogy szenvedtél! Ha hitetlen a férjed és otthon szenvedsz Krisztusért, az Úr tud a te szenvedéseidről. Az Úr ismer és hordoz téged szenvedéseidben. Ha a munkatársaid kicsúfolnak és az Jézusért szenvedsz, az Úr tud róla, nehogy azt hidd, hogy akár egyetlen dolog is, ami veled történik feljegyzetlenül marad az égben. Ha egyetlen hajszálunk sem esik le az Ő tudta nélkül, hogy is történhetne ilyesmi!

Hát nem úgy van, hogy azt mondanánk ez egy tökéletes gyülekezet! Mennyire szeretnék én is oda tartozni! És akkor az Úr oda fordul, és ezt mondja: „de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” (Jel. 2:4) El tudnak képzelni annyi munkát, annyi aktivitást, annyi türelmet szeretet nélkül? De mindenekelőtt, mi is az az első szeretet?

 Legtöbbször megvan az a kísértésünk, hogy az első szeretetet, az első szerelemmel azonosítsuk, vagy azzal a szeretettel, amely akkor tölti el a szívünk, amikor megtérünk vagy megtérésünk első periódusával. Azok, akik ezt így látják, hajlanak arra, hogy ezt az érzést azzal az első szerelemmel azonosítsák, amikor, elpirul a füled, ha rád néznek, nem tudsz enni, sem tanulni, nem tudsz semmihez se fogni, ülsz a könyvvel a kezedben és csak a Marit vagy a Jánost látod magad előtt. Az emberek azt mondják, hogy hát azért viselkedik így mert szerelmes. Ez nem az első szeretet, a Biblia értelmezése szerint. És még csak nem is az a szeretet, amelyet akkor éreztél, amikor elfogadtad az Urat, hazamentél, és úgy érezted repülsz.

 Az első szeretetet, amelyről itt az Úr beszél, értéki értelmében kell az első helyen legyen, nem kronológiai vagy érzelmi értelemben. Ez az a szeretet, amely valakit, mindenki más fölé emel, az első helyre. Az első szeretet, az amely valakit minden más fölé emel. Más szavakkal az az Úr panasza az efézusi gyülekezet ellen, hogy azt a szeretetet, amely minden más fölé emelte Krisztust, elveszítette. Az első szeretet az amely nem hasonlít össze senkivel, hanem minden más fölé helyes.

 Mit jelentett az az első szeretet az efézusiaknak? Nyissuk meg Bibliánkat az Ap.csel.19: 6- „ És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak és prófétáltak” –az első cselekedeteiknél, az efézusbeliek meg voltak telve Szentlélekkel. A Szentlélek az aki újjászül, betölt Isten jelenlétével és Krisztushoz hasonlóvá formál bennünket. A hívő életet nem lehet Isten Szentlelke nélkül élni. A 9. versben azt olvassuk Pál minden nap tanította őket, az ő Istennel való járásuk mindennapos volt, a hitüket mindennap gyakorolták. Most az Úr azt mondja az efézusi gyülekezetnek, hogy elvesztette ezt az első szeretetet. És most képzeljük csak el, hogy egy gyülekezet enélkül az első szeretet nélkül lép a jövőbe és szembetalálja magát az antikrisztussal, a megtévesztés lelkével, a szenvedésekkel, az üldöztetéssel, a kívánságokkal, amikor az első szeretet már megolvadt bennük és jönnek a világ hullámai. Tudjátok mi történt egy emberrel, aki elvesztette az első szeretetet? Pál apostol írja, hogy Démás elhagyta őt és ehhez a világhoz ragaszkodva visszatért Thesszalónikába, Mi segít téged abban, hogy továbbmenj ennek a világnak a kísértései közepette? Az első szeretet! Az Úr pedig azt mondja ezt veszítetted el. Az efézusiak közül, akik varázslással foglalkoztak, elégettek mindent, ami a gonoszé volt, amikor megtértek. Ismertem olyan embereket, akik megtérésükkor mindent kivetettek a szívükből, az életükből, ami régi, gonosz volt. És ismerek olyanokat, akik betették és bezárták a fiókba ezeket a dolgaikat. Ment is egy-két évig, aztán kinyitották a fiókot, hogy nézegessék ezeket, aztán azt mondták, hát tudod, ne is olyan rossz ez, én úgy érzem, ez még belefér. Emlékszel, amikor még jobban szeretted Jézust az italnál, mert ott volt a szívedben az első szeretet, amely minden más fölé emelte Őt. És aztán valahol megálltál, nem mentél, mint az efézusiak, hogy mindent kivessél. A pincéd és a kamrád nem tudta, hogy hiszel. Tudod, hogy azok a dolgok, amiket meghagytál, egy nap újra a hatalmukba kerítenek, és szerencsétlenné tesznek.

 Az Úr ma azt mondja, ez a panaszom ellened. De amikor az Úrnak panasza van ellenünk, azt is mondja „Emlékezzél meg, hogy honnan estél ki, térj meg”. Hát nem jó az Úr, hogy még ad időt a megtérésre?! Nem szeretnéd neki ezt elmondani: Uram, ameddig életet adsz nekem, egyedül Téged akarlak szolgálni, mert tudom, ki vagy, az én Uram és Megváltóm vagy. Az Övé legyen a dicsőség. Ámen.

Ford. kelkrisz