Jelenések könyve lépésről, lépésre 1.- Paul Negruțnak az Evangélium Hangja rádióban elhanzott igehírdetései

1.    A Gyülekezet Krisztusa (Jelenések könyve 1. fejezet)

(jegyzet Paul Negruț az Evangélium Hangja Rádióban elhangzott igehirdetéseiből)
   
A Jelenések könyvét Isten azért adta az Ő gyülekezetének, hogy felkészítse azt az eljövendő dolgokra. A Jelenések könyve a Biblia utolsó könyve, olyan mint egy pecsét amellyel lezárnak egy levelet, vele zárul be a bibliai kánon.
„ Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalaival elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel. 1:1-3). Az az időszak, amelyről a Jelenések könyve ír magába foglalja Jézus Krisztus első eljövetelétől egészen a második eljöveteléig terjedő időt. Olyan idők ezek, amelyek során a gyülekezet sok próbatételen megy át.
Az Úr az 1rész 19. versében ezt mondja Jánosnak: „Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után.” Az 1. fejezetben vannak megírva azok a dolgok, amelyeket János látott, a 2. és 3. fejezetben azt találjuk, amik vannak, a 4. fejezettől a könyv végéig pedig az eljövendő dolgok vannak megírva. A Máté evangéliumának 24. részében is megtaláljuk ezeket-ez a jelenések könyvével párhuzamos igeszakasz:
 „Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet- a választottakat is. Íme előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme a pusztában van, nem menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert, ahogyan a villámlás keletről támad és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” ( Mt. 24: 23-27.). Az Úr Jézus elmondja tanítványainak, hogy az utolsó időkben a sok nehézség mellett, amelyen átmegy a gyülekezet ott lesz a hamis krisztusok veszélye is, olyan lényeké, akik úgy állnak az emberek elé, mintha meglenne minden válaszuk a problémáikra. És abban az időben nemcsak, hogy hamis krisztusok támadnak, de az emberek is szenzációéhesek lesznek.
János a jelenések könyvében a gyülekezetet Jézus Krisztus elé viszi, a 7. verstől bemutatja az igazi Krisztust, a gyülekezet Krisztusát. Amikor Krisztus visszajövetelére gondolunk, elgondolkodunk azon is, hogy milyen lesz Ő, hogy fog kinézni. Egyesek úgy beszélnek az Úr Jézusról, mint kisgyermekről. Vannak ábrázolások, melyeken, mint kisgyermeket látjuk Mária karján, vagy mint megfeszítettet szenvedőn, máskor úgy ábrázolják, mint szelíd embert, aki jár a tömegben, ismét máskor pedig mint jó pásztort egy kisbáránnyal a karján…Ha valaki azt mondaná neked, hogy Krisztus visszajött, mit várnál, hogy mondjon, hogy elhidd tényleg Ő az?
„ Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van és aki volt és aki eljövendő: A Mindenható” ( Jel. 1:8). Ebben a versben az Atya Isten az, aki bemutatkozik, a 13. versben pedig azt olvassuk, hogy akit János látott hasonló volt az Emberfiához, azaz a Fiú Isten volt, aki szólt: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót…” (Jel. 1:12-13a). Tehát egy Istenünk van, aki három személyben nyilvánul meg, mutatja be magát nekünk. A Biblia Krisztusa mindig kapcsolatban van az Atya Istennel és a Szentlélek Istennel, nem választható szét. Amikor Jézust megismerjük, Ő felfedi magát előttünk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt munkálkodik. Aki befogadja a Fiút, befogadja az Atyát a Lélek által. Ezért ha egy olyan krisztust mutatnak be, aki nem a Szentháromság egységében van, nem arról a Krisztusról van szó, akit a Biblia bemutat.
„ Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, Ő rám tette jobbját és így szólt: ’Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai”. (Jel. 1:17-18). Abban az időben, amikor János ezt írta Domitianus császár uralkodott Rómában, aki istenítette magát, aki nem vallotta a császárt istennek, azt üldözték, megölték, rabságba vetették, száműzték munkatáborokba, mint Jánost is. A történelem nem csupán emberek és cselekvések puszta folyamata, a történelem az a futószalag, amelyen Isten az Ő dicsőségére formálja gyermekeit. Ez bátorítás volt az akkori gyülekezet számára és bátorítás ma is. Egy zavargásokkal, üldöztetéssel telt világban ezzel azt is tudjuk, hogy a kezdet ott van ahová Ő teszi és a vége is akkor jön el mindennek, ha Ő akarja. Az a Jézus, aki a gyülekezetekhez szól, a kezében tartja a történelmet és az egész univerzumot.
János megrémült, amikor az Urat az Ő dicsőségében látta: „Megfordultam, hogy lássam milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve, feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja, lába hasonló volt a kemencében izzó arany-érchez, hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása, jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű, éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott” ( Jel.1: 12-17a). A hosszú palást és az aranyöv a bírói öltözetet jelölik. A fehér haj azt szimbolizálja, hogy Ő az örökkévalóságok istene, aki öröktől fogva van és örökkön –örökké uralkodik. A szemei olyanok, mint a tűz lángja, Ő mindent átlát, és tokéletesen ismer. A lábainak leírását hasonlítják a rézoltárral, amely a templom udvarán állt és az áldozatokat mutatták be rajta, a szájából kijövő kétélű kard, amely az Isten igéje. A hét csillag, melyeket a kezében tart a gyülekezet pásztorai. Krisztus gyülekezetének pásztorai közel vannak az Úrhoz, élő kapcsolatban Vele, Tőle függenek. Az egyik legkeservesebb munka a pásztoroké, mert bármit is tesznek, soha nincs mindenki megelégedve: ha szigorú vagy azt mondják diktatórikus vagy, ha szelíd vagy azt mondják túl lágy vagy. Ha az öltözködésbe belekötsz hát mi bajod a divattal? Ha hagyod, hogy úgy öltözködjenek, ahogy akarnak, akkor azt mondják, nem érdekel a gyülekezet, ha nem vagy jólöltözött, akkor azt mondják, falusi vagy. Tehát ha arra nézel, hogy emberektől mire számíthatsz, ha lelkipásztor leszel, azt kell mondanod keserves egy szolgálat, de ha Krisztusra tekintesz, láthatod azt, hogy Ő a kezében tartja pásztorait, az Ő jobb kezében, a legjobb helyen, akkor nincsen már számodra ennél szebb. Akkor már nem zavar, ha nem tetszel embereknek, mert nem is akarsz embereknek tetszeni, hanem Annak, Aki elküldött és Akit szolgálsz, Jézus Krisztusnak.
Ő kinyújtotta kezét János felé, kedves testvérem az a kéz, amelyet Krisztus feléd nyújt, ugyanaz, amelyről János azt írja, hogy „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” és „aki téged bánt, az én szemem fényét bántja”, maga az Úr az, Aki a gyertyatartók között jár, aki világosságot gyújt a gyülekezetekben. Krisztus gyülekezetének a középpontjában Krisztus áll, nem egy szép eszme vagy valami nemes cél, vagy jó cselekedet. Aki a Krisztusé, annak az életének a középpontjában, az első helyen Krisztus áll, ha nem így van, akkor nem volt az életedben teljes átadás, megadás az Úrnak. Ki van az életedben az első helyen?
Emeljük tekintetünket Krisztusra, lássuk Őt mint mindenek felett való Urat és Királyt, Bízzuk rá az életünket. Ő az, aki kezében tartja a pokolnak és halálnak kulcsait, a halált legyőzte és az nem jöhet, és nem sújthat, csak ha Ő megnyitja erre az ajtót. Aki Benne hisz átmegy a halálból az életre.

    Románból fordította: Kelemen Krisztina, mert ez egy jól követhető és megérthető sorozat. Manapság sokakat foglalkoztat, hogy hogyan fognak ennek a könyvnek az igéi beteljesedni, sokan el is veszítik szem elől Azt, Akit tulajdonképpen visszavárunk, a mi Urunk Jézus Krisztust. Jó lenne, ha tudnánk hűséggel megfutni az előttünk levő küzdőteret, és a körülményekről Krisztusra emelnénk tekintetünket, kihasználva az időt a megtérésre, bizonyságtételre, hogy örömmel és bizalommal tudjuk várni az Urat!